Mesemalom

Mimi, Picasso és a két tüsténmanó a furmányföldi bokorerdőben bandukoltak. Az utat színes cserjék szegélyezték, leveleik jókedvűen kapaszkodtak össze. A körülöttük nőtt virágok sárga bugái úgy hajlongtak a hűvös szélben, mint a balett-táncosok.
- Nahát! - álmélkodott Mimi. - Micsoda erdő! Ha egy kicsit nagyobb lennék, kilátnék belőle. Talán egy év múlva már így is lesz!
- Jó lesz, ha megnősz! - bólogatott Lupi. - Legalább te észreveszed majd a furmányokat.
- Tényleg! Hol élnek a furmányok?
Lupinak nem maradt ideje a válaszra. Picasso hangos nyávogásba kezdett.
- Ide! Mindenki ide!
A két tüsténmanó és Mimi gyorsan a színes levelű borbolyához szaladtak, ahonnan Picasso integetett feléjük.
Mimi megtorpant.
- Egy kalucsni! Benne csíkos zokni! És a zokniban... egy láááb! - sikított fel.
- Ez egy furmány lába! - állapított meg Lupi, és büszkén körülnézett, várva a dicséretet.
- Lehet, hogy rosszul van ez az illető! - sopánkodott Kajtánka. - Segítenünk kellene rajta.
Lupi helyeslően bólogatott.
- Gyere, Kajtánka! Húzzuk ki a bokor alól.
- Egy, két, há... - gyürkőzött neki a két tüsténmanó.
Mimi óvatosan hátralépett. Felkapta és magához szorított Picassot, aki ezt egyáltalán nem bánta.
- Ki a fene rángatja a lábam?! - recsegte egy kellemetlen hang a bokor alól.
Lupi és Kajtánka hátraugrottak.
- Már szundítani se hagyják szegény Hopszit ?!
A kalucsni eltűnt, és a bokor levelei összerázkódtak. Néhány pillanat múlva megjelent előttük egy álmos szemű, szakállas furmány. Félregombolt pizsamáját piros szívecskék díszítették.
- Elnézést...- hebegte Mimi. - Igazán nem akartunk felébreszteni...
A manó csípőre dobta a kezét, és haragosan nézett Mimire.
- Hangosan nyivákol egy macska a fülem mellett, és két tüsténmanó rángatja a lábam. És te azt merészeled állítani, hogy nem állt szándékotokban felébreszteni?!
- Azt hittük, hogy bajban vagy! - szólalt meg félénken Lupi. - Tényleg! Mi csak segíteni akartunk...
- Kajtánka igazán mestere a szőrős áll szépítgetésnek, gondolta magában.
Hopszi legyintett.
- Ismerem a fajtátokat! Ahol egy tüsténmanó segíteni próbál, ott keletkezik csak az igazi kalamajka!
- Ez igazán nem volt kedves tőled - pityeredett el Kajtánka.
- Jól van, na! - morgott a furmány. - Nem kell úgy elkeseredni. Ha olyan nagyon segíteni akarsz, inkább fésüld ki a szakállam!
Kajtánka könnybe borult szeme felragyogott. Hopszi elővett egy puha kefét a pizsamája zsebéből, Kajtánka kezébe nyomta, és a manólány elé lépett.
- Így! Húzogasd szépen lefelé - mutogatott göcsörtös ujjaival a szakálla előtt. - De óvatosan csináld!
A manólány igyekezetében beharapta a szájaszélét, és gondosan fésülgetni kezdte a furmány szakállát.
- Ettől mindig lecsillapodom! - morogta Hopszi az orra alatt.