Segítség!
A furmány olyan keserűen óbégatott, hogy Kajtánka könnyei azon nyomban eleredtek.
- Mi tényleg csak segíteni akartunk! - pityergett.
- Így van! - toldotta meg Lupi. - Ez a feladatunk! - húzta ki magát. - A tüsténmanó ott segít, ahol tud! De persze, ott is megpróbálja, ahol nem képes rá...
- Mint most! - morogta a furmány. - Az a feladatotok, hogy szabadítsatok ki a sorompó fogságából! - kiabálta. - Iziben!
Kajtánka és Lupi egymásra nézett.
- Akkor hogy megyünk át a határon?
Picasso kaján elégedettséggel járkált fel és alá a sorompóhoz kötözött furmány előtt.
- Vigyétek el a közelemből ezt a vadmacskát! - rikoltozott a manó. - Meg fogja tépni a szakállamat. Hogy fogok kinézni?! Csupasz arccal beállhatok tüsténmanónak!
Mimi szelíden mosolygott.
- Ugyan, hiszen csak egy cica! Ne félj tőle!
A furmány nem adta fel. Újra megpróbálta kihúzni a kezét a kötöző fogságából, de mindhiába. Lupi és Kajtánka elkámpicsorodva álldogáltak mellette, kezük tehetetlenül lógott alá. Mimi a fejét csóválta.
- Ej, tekerjétek már le azt kötözőt, tüsténmanók! Másképpen is át lehet jutni ezen a határon!
A furmány abbahagyta a rángatózást. A tüsténmanók Mimi biztatására serényen munkához láttak. Takarosan visszatekercselték a kötözőt, kiszabadítva Furmányföld határőrét.
- Köszönöm a segítséget! - biccentett mogorván a furmány. - Igazán nagylelkűek vagytok... - morogta maga elé. - Csak azt nem értem, hogyan tudnátok átkelni sorompó nélkül, mert az sajnos, továbbra sem működik.
A szakállához kapott, és elmélyülten simogatni kezdte.
- Várjatok! - mindjárt kitalálok valamit! - Talán valami egyszerű varázsszer segíthetne a dolgon... - csillant fel a szeme. - Esetleg egy kis borzmorz pempő... Igen! Az igazi csodaszer a gyulladt torokra!
Mimi felnevetett.
- Mi köze a gyulladt toroknak a sorompóhoz?
Picassóra kacsintott, és intett a tüsténmanóknak.
- Gyertek, indulnunk kell!
A manók értetlenül nézték.
- Ha a határőr engedélyt ad, egy törött sorompó alatt át is lehet bújni, nem igaz?
- Igaz! Igaz! - kiabáltak önfeledten a tüsténmanók.
A furmány szeme felvillant.
- Az én engedélyemet kéritek?
- Természetesen! - hajolt meg Mimi. - Az ilyesmi nem képzelhető el engedélyezés nélkül.
- És ez a macska... - simogatta tovább a szakállát - Megesküszik, hogy rendesen viselkedik odaát?
- Ez csak természetes, ugye, Picasso?
Picasso beleegyezően billentette meg a farkát.
- Rendben! - szólt a furmány, aztán vigyázzállásba kapta magát, és szalutált. - Megadom az engedélyt a sorompó alatti átmászásra.
A tüsténmanók és Mimi átbújtak a sorompó törött karja alatt, Picasso pedig peckesen átsétált.
- Isten veletek! - integetett a határőr. - Járjatok szerencsével!
- Köszönjük a segítséget! - fordult vissza mosolyogva Mimi. - Remélem, nemsokra találkozunk! Addigra biztosan kitalálod, hogyan kell megjavítani a sorompót.
« Előző rész
Reméljük, hogy tetszett a mese 17. része.
Ha igen, maradj velünk, hamarosan folytatjuk!
Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!