Mesemalom

Mimi elszomorodott. Ez nem lehet igaz, gondolta, eljutott egészen eddig, és most egy elromlott sorompó állja az útját. Picasso olvasott gazdája fejében. Nagy, zöld szemével szomorúan pislogott felé.
- Nem kell szomorkodni, kislány! - szólalt meg a határőr. - Megjavítom, vagy ne legyen a furmány a nevem!
Azzal beszaladt a bódéba, és jó néhány percre eltűnt a szemük elöl. Hamarosan visszatért, kezében egy elsősegély dobozt lóbálva. Mimi kikerekedett szemmel nézte.
- Az meg minek?!
- Felföldről van! - kacsintott a furmány. - Az egyik barátom hozta, aki gyakran jár felétek. Azt mondta, ezzel meg lehet gyógyítani, ami beteg.
- Aki beteg! - vágott közbe Mimi. - Ebben kötszer van és sebfertőtlenítő. Arra jó, hogy a sebesült embereket kezeljük.
A furmány mindentudóan mosolygott.
- Ugyan már! Te még gyerek vagy, vagy nem?! Nem tudhatsz mindent...
Hosszú ujját jelentőségteljesen a homlokához emelte.
- Az ész itt van benn a furmány kobakban! Ami az embernek jó, miért ne lenne jó egy egyszerű sorompónak, nem? Mi a különbség egy törött kar és egy törött sorompó között, megmondanád?
Mimi erre már nem tudott felelni. Csak állt, ingatta a fejét. A tüsténmanók tekintete hirtelen megelevenedett.
- Majd mi segítünk! - ragyogott fel Kajtánka.
- Meglátod, Mimi, együtt hamarosan megoldjuk a gondot! Ide azzal az elsősegély ládával! - húzta ki magát Lupi.
A furmány kinyitotta a ládát, és elbűvölten nézte a tartalmát.
- Ez az! - kiáltotta. - Itt a kötszer. Látjátok? Ezt kell szépen körbetekerni a sorompón. - És kenőcs is van. Itt azt írják, kiváló a törések kezelésére. Gyerünk, tüsténmanók, megmondom mit kell tenni!
A furmány Kajtánka tenyerébe nyomta a kenőcsöt, Lupi kapta a géztekercset.
- Kend be szépen, Kajtánka!
A tüsténmanó lány csillogó szemmel belemarkolt a kenőcsös dobozba, és a sorompó törött karjához lépett.
- Gyere, sorompócska! Meglásd, ettől majd meggyógyulsz!
Picassó védekezően tartotta szeme elé a mancsát.
- Mimi, mi lesz ebből? - súgta.
- Tekerd rá a gézt, Lupi! - vezényelt a furmány. - Én majd összefogom a törött a kart!
A furmány óvatosan illesztgette a törést.
- A csudába! Csúszik! Kajtánka, túlságosan bekented!
- Hogy gyorsabban gyógyuljon! - felelte sértődötten Kajtánka.
- Ez az! Végre! Megvan a helyes fogás! - kiabálta a furmány. - Gyerünk! Tekerd fel, Lupi!
A tüsténmanó engedelmesen körbetekerte gézzel a sorompó törött karját, és vele együtt a furmány kezeit is.
- Megvan! - mutatott büszkén a művére.
- Amatőrök! - kiabált mérgesen a furmány. - Hát nem látod, hogy engem is idekötöztél?!
- Bocsánat! - mentegetőzött Lupi. - Máskülönben nem tudtam volna körbetekerni. Most mit csináljak? Ha letekerem, biztosan nem fog működni.
- Márpedig nem maradhatok itt megkötözve! - morogta a furmány. - Segítség! - kiabálta, ahogy a torkán kifért.