Mesemalom

Picasso gondosan körbetörleszkedett Mimi lábán.
- Meggondoltad? Tényleg el akarsz menni arra a szörnyű helyre? - nyávogta gyengéden. - A barátnőd biztosan nem haragszik meg a barikari miatt. Megmondod neki, hogy ellopták. Nem te tehetsz róla, hát nem igaz?
Mimi elszántan megrázta a fejét.
- Meg kell találnom a karkötőt. Picasso, te ezt nem érted. Ez a barátságunk jelképe. Ha nem találom meg, talán az örök barátságunknak is vége szakad.
A kislány elhallgatott. Arca komoly, szinte már komor volt, ahogy a tüsténmanók felé fordult.
- Merre van ez a Zordonnord? A furmányok földjén keresztül vezet oda az út - felelte Kajtánka.
- Az a hely is veszélyes?
- Nem, dehogyis! - felelte Lupi. - A furmányoktól nem kell tartani. Igaz, elcsennek olykor pár dolgot, és rengeteg furmányságot eszelnek ki, de különben ártalmatlanok.
- Félek, nem találok oda egyedül... - töprengett Mimi.
- Segítségre van szüksége! - suttogta Picasso a tüsténmanóknak.
Lupi és Kajtánka izgatottan közelebb léptek.
- Majd mi segítünk! Az csak természetes, hogy veled tartunk. Mimi, ugye nem gondoltad, hogy egyedül mégy tovább?!
Mimi hálásan simogatta meg a két manócska sapkás fejét.
- Az más. Veletek tökéletes biztonságban érzem magam. Gyerünk, útra fel! Nem táborozhatunk tovább a jó humbug mellett, bármennyire érdekesek is a történetei.
A humbug kihúzta magát.
- Komolyan mondtad? Tényleg tetszett, amit meséltem?
- De még mennyire! Ráadásul hasznos is volt. Remélem... - tette hozzá elgondolkodva. - Mindenesetre nagyon köszönöm!
- Én is köszönöm a történetet! - felelte a humbug.
- Milyen történetet? - ráncolta a szemöldökét Lupi.
- A nyomozásotok történetét. Hmm... Bárcsak tudnám mi lesz a vége. Remélem, nem fal fel benneteket a Nagy Zombor - álmodozott csillogó szemmel. - Hú, az milyen érdekes lenne... Még soha nem meséltem igazi rémtörténetet.
Mimi mérgesen toppantott.
- Ebből elég! Indulás! - adta ki a parancsot. - Remélem, ennél sokkal jobban végződik majd a történetünk.
- Nem szeretnéd, ha felfalna, ugye? - kámpicsorodott el a humbug.
Picasso ingerülten csapkodott a farkával.
- Senki nem szereti, ha felfalják! Te szeretnéd, ha véletlenül elárulnánk a Zombornak, merre lakik a legpletykásabb humbug?
- Merre lakik? - nézett rá kikerekedett szemmel a humbug.
Mimi elmosolyodott, és megrázta a fejét.
- Hagyd, Picasso! Hagyd csak! Gyere, indulnunk kell! Isten veled!
- Szervusz, kislány! - szomorodott el. - Megígéred, hogy legközelebb mesélsz majd nekem a legpletykásabb humbugról? Annyira érdekel! Még az oldalam is belesajdult.
- Mindenképpen! - nevetett Mimi. - Addig is vigyázz magadra!
Mimi és Picasso elindult a két tüsténmanó nyomában. Mimi még egyszer utoljára hátrafordult, és intett a humbugnak, aki szomorú pillantással követte lépteiket.