Mesemalom

Lupi közelebb húzódott Mimi füléhez.
- Ez egy humbug! Ne hidd el egyetlen szavát se! Folyton lódítanak, meg kiszínezik a történeteket.
Kajtánka is közelebb lépett.
- Nem rosszindulatúak ám! Csak egy kicsit süketek. És magányosak. Nagyon boldogok, ha a közelükbe téved valaki, mert akkor mesélhetnek.
- És ha továbbmennénk? - ásított Picasso. - Nincs kedvem sületlenségeket hallgatni.
- Hát ezt nem úszod meg! - nézett rá szigorúan Lupi. - Muszáj őket meghallgatni, különben kidurrannak a méregtől. És mesélni is muszáj nekik!
- És én még azt hittem, hogy ő egy egyszerű kucsmagomba - rázta a fejét Mimi. - De nem. Egy pöfeteg!
Lupi elmosolyodott.
- Minden humbugnak más a formája. Egyetlen dolog közös bennük. Imádnak beszélni. És elég ritkán mesélnek igaz történetet.
A humbug egyre pirosabb lett.
- Szabad megtudnom, hogy mi érdekesebb, mint az én történetem?!
Lupi kedvesen rámosolygott.
- Ne haragudj, kedves humbug. Magad is láthatod, hogy ez a kislány, akit Miminek hívnak, és a macskája, Picasso...
- A vadmacska? - morogta a humbug.
- Igen, néha egészen vad! - felelte Mimi, és a hangját kicsit jobban kiengedte.
Picasso boldogan kihúzta magát. Jobb mellső mancsán kieresztette szürkés karmait.
- Pfff... - fújt a humbugra.
- Én megmondtam! - kiabált magából kikelve a humbug. - Előre megmondtam, hogy ez egy vadállat! Nagyon veszélyes a tüsténmanókra! Kedveskéim, jobban meg kellene válogatnotok, kivel álltok szóba!
Picasso közelebb lépett a humbughoz, aki remegve hátrahúzódott.
- Nem érdekelnek a tüsténmanók! - suttogta. - Csak a gombaformájúak...
A humbug szinte a földre lapult ijedtében.
- Ne félj! - nyugtatta Mimi. - Nem fog bántani! Kezeskedem érte. Csak vicces kedvében van.
Picasso csalódottan nyávogott.
- Pedig úgy felfaltam volna! Még sosem kóstoltam egyetlen humbugot sem.
- Te csak lefetyeld a pölömpimpót! - nevetett Mimi.
Ám a következő pillanatban elkomorodott, és fenyegetően emelte ujját a macska felé.
- Picasso! Elég volt a mókából. Halálra rémíted szegény humbugot.
A macska farkát behúzva Mimi lába mellé oldalgott, és angyali képet vágott. Mimi illedelmesen meghajolt a humbug előtt.
- Azért jöttünk erre a vidékre, mert valamit elveszítettem. Nem találtál véletlenül egy barikarit?
A humbug értetlenül pislogott.
- Az egy ékszer! - magyarázta Mimi -, amivel a csuklónkat díszítjük. Karkötőnek is mondjuk. Nálunk a barátnők ilyat viselnek. Ezért hívják így. Érted már? Bari-kari.
- Nagyon érdekes! - hümmögött a humbug. - Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tökéletesen értem. De az biztos, hogy nem láttam errefelé semmi ilyesmit.
Fekete szeme felcsillant.
- De tudok egy nagyon érdekes történetet! Üljetek le mellém! Elmesélem.