Mesemalom

Samu a legváratlanabb pillanatokban állított be Borihoz. Évek óta járt már ide, ismerte az összes légi csatornát, szélvész sebességgel szelte át a távolságot Sárkányország és a Kerékgyártó utca között. Csak a Zugló felett zajosan dörömbölő repülő forgalom zavarta. Egy alkalommal épp csak a szerencsén múlott, hogy nem sebesítette meg egy alacsonyan repülő utasszállító.

Bori időközben iskolás lánnyá cseperedett. Samu titkon még mindig dédelgette azt a tervét, hogy magával viszi Sárkányországba. De inkább szépszerével veszi rá, gondolta, elrablásról szó sem lehet, hiszen Kamilla haragjával a legkegyetlenebb sárkány sem merne szembeszállni.

Samu arról ábrándozott, milyen szépen élnek majd kettecskén. Azt tapasztalta, hogy királylánynak csupa jó tulajdonságai vannak, és éppen hozzá való. Szanaszéjjel hagyja a játékait, a könyveit, a ruháit, és örül, ha néhanapján megúszhat egy-egy mosakodást. Csak az anyja el ne rontsa, fohászkodott Samu a sárkányistenekhez. Álmaiban Bori még a sárkányvacsora készítést is megtanulta. Könnyű tudomány, csak össze kell szedni a környéken kóválygó kígyókat, békákat. Az sem árt, ha egy dagadt macska is akad, nehogy túlságosan diétás legyen a leves, gondolta Samu.

- Szia, Samu! - kiáltott rá Bori. - Te már megint itt vagy? Mondd, mitől dudorodik úgy a hasad? Csak NEM?!?
- Á, dehogyis, szépséges királylány! - nyögte Samu erőtlenül.
- Légy őszinte, Samu! Ismersz! Tudod, hogy engem nem lehet becsapni! Az imént még a kert végében játszadozott a szomszéd fehér kiscicája, és most sehol nem találom. Te sem láttad?

Bori szúrós tekintete szinte átdöfte Samu oldalát.

- Láttam...ööö.... Erre kószált, igen, de tudod jól, hogy soha nem bántanám azt az aranyos kissziszát!
- Cicát, Samu, cicát! Mikor tanulod meg végre?! Na, jó, ebből elég! Gyerünk! Tartsd ide a hasad, amíg szépen mondom!

Bori ilyenkor a jól bevált varázsmozdulatot használta. Samu hasára tette a kezét, szigorúan összehúzta a szemöldökét, a cica meg, huss, gyorsan kiugrott Samu hasából, és összetapadt szőrrel, keservesen nyarvogva hazarohant.

- Légy a feleségem, gyönyörű királylány! - gyújtott rá Samu a régi nótára.
- Jaj, olyan unalmas vagy, Samu! Ezerszer mondtam már, hogy nem vagyok királylány, és eszem ágában sincs a feleséged lenni. Vedd el Saroltát, ő való hozzád! - mérgelődött Bori. Jól tudta, ki az a Sárkány Sarolta. Samu rengeteget mesélt a családjáról, és az otthoni dolgokról.

Bori kissé neheztelt bumfordi udvarlójára. Már megint macskát evett, gondolta, pedig annyiszor megígérte már, hogy ezt egyszer és mindenkorra befejezi. És folyton ezzel az unalmas, királylányos szöveggel jön. Szörnyű... Óvodában még elment, de iskolában....

- Ebédelsz velem? - hívta Samut.
- Miért, mi van nálatok ebédre? - kérdezte amaz felélénkülve.
- Spenótfőzelék! A kedvencem!
- Ne! Csak azt ne! - jajveszékelt Samu, és korgó gyomorral hazaindult, hogy Sárkány Mama főztjével pakolja meg fájdalmasan korgó pocakját.