Mesemalom

Egy szép, nyári napon Bori elmélyülten festegetett a kert végében. Éppen azon törte a fejét, hogyan tehetné még vidámabbá a képet, amelyen három nyulacska ugrándozott a színes virágok között.
- Megjöttem, királylány! Lenne kedved velem jönni Sárkányországba? - szólalt meg a háta mögött a jól ismert, dörmögő hang.

Borinak a szeme sem rebbent. Megszokta már, hogy Samu fittyet hány a jó modorra, és bejelentés nélkül toppan be. Mivel kicsit unatkozott, kivételesen komolyan fontolóra vette a kirándulás ötletét. Samu már számtalanszor megpróbálta rábírni, de eddig mindig visszautasította. Pedig egyre kíváncsibb volt Saroltára, és még inkább Sárira, akit Samu meséi alapján ismeretlenül is barátnőjének tekintett.

Bori hátra se fordult a repüléstől még pihegő sárkányhoz.

- Szia, Samu! Tudod mit? Nem bánom, ma elmegyek veled. Ugye, vacsorára visszaérünk? - szólt egykedvűen.

Hatalmas recsegés-ropogás rázta meg a Kerékgyártó utcát. Bori ijedten hátrafordult, és a hangzavar forrását kereste.

- Ó, Samu! - mosolygott, amikor észrevette a sárkányt, aki aléltan hevert a tuják között. - Elájult! - kuncogott. - Várj, mindjárt fellocsollak!

Samu Bori utolsó mondatát már nagyon is jól hallotta. Gyorsan magához tért. Kikerekedett szemmel meredt a törékeny kislányra, aki egyenesen felé közelített egy hatalmas locsolócsövet vonszolva maga után.

- Jaj, ne, azt ne, csak vizet ne! - nyögött Samu.
- Sajnálom! - szólt Bori, és a locsolócsövet egyenesen a bokrok fogságába szorult sárkányra irányította. - Annyira sajnálom! - ingatta a fejét huncut mosollyal.
- Brrr! Hrrr! Pfff! Öhh! - fújtatott Samu, ahogy a vízsugárral küzdött.

Nagy nehezen kivergődött a tuják közül, és menekülőre fogta a dolgot.

- Nem volt ez rendes dolog tőled, királylány! Jól tudod, hogy a sárkányok nem szeretik a vizet!

Bori csípőre tett kézzel, komoly arccal nézett vissza rá.

- Samu, igazán beláthatod, hogy királylányok nem ülhetnek koszos sárkányhátra!
- Aha! - Így már más! - ragyogott fel Samu nagy, dióbarna szeme. - Ööö... nem bánnád, ha esetleg meghemperednék még a tócsában felszállás előtt?
- Szó sem lehet róla! - csattant fel Bori. - Induljunk, vagy meggondolom magam!

Azzal a kerti pokrócot Samu hátára terítette, és felpattant rá.

- Gyerünk, Samu! Irány Sárkányország!