Mesemalom

Samu már türelmetlenül lapult a bokrok mögött. Alig várta, mikor jelenik meg újra a királylány. Amikor végre meglátta Borit, ahogy Kamillával kézen fogva kilépett az óvoda épületéből, szíve hevesebben kalapált.

Arra gondolt, kikémleli, merre lakik a királylány. Végre kiegyenesíthette megmacskásodott lábait. Óvatos árnyként suhant a keskeny utcákon fától fáig, és Bumbi kipufogójának szagát szimatolva eljutott a Kerékgyártó utca másik végébe, ahol széles fűszőnyeggel körbevéve, az utca kellős közepén nőttek a fák.

Hopsz! Egy alacsony kerítés. Zsupsz! Egy földszinti erkélykorlát. Mindez nem akadály egy fiatal sárkánynak. Egyetlen ugrással benntermett a lakásban. Kamilla uzsonnához készülődött, gyümölcsöt hámozott, teát főzött.

Bori, aki éppen kezet mosott, a fürdőszobai tükörből látta meg először a sárkányt. Tátott szájjal bámultak egymásra. Bori ijedtében moccanni sem bírt, csak a szappant szorította ragacsos markában.

- Khm... Szép királylány! - nyögte ki Samu, és szégyenlősen lesütötte a szemét.

Bori ijedten a falhoz lapult.

- Mami, gyere gyorsan, sárkány van a fürdőszobában! - kiabálta sírós hangon.
- Persze, hogyne, tudom! - mosolygott Kamilla. - Még hogy sárkány! Vitamint enni kell, nem dőlök be a trükknek! Gyere gyorsan, légy szíves, edd meg a gyümölcssalátát! Tudod, hogy frissen jó!
- De itt tényleg van egy sárkány, és azt mondja, hogy királylány vagyok!

Kamilla türelme erre már végképp elfogyott. Elindult a fürdőszoba felé, és még a nappaliban elkezdte a szónoklatot a vitaminok fontosságáról. Ám ahogy benyitott, azonnal elnémult. Lába belegyökerezett a fürdőszoba fűzöld járólapjába, amikor észrevette a mosógép és a ruhaszárító-állvány közé beékelődött a sárkányt. Igen, ez egy igazi sárkány, gondolta.

Kamilla igazán bátor teremtés volt. Gyorsan félretette kezdeti ijedtségét, kihúzta magát, és csípőre tett kézzel, harciasan a csendben gubbasztó sárkány felé közelített.

- Hogy képzeled, hogy sáros lábbal végigjárkálod a frissen felmosott fürdőszobát? És egyáltalán mit akarsz a lányomtól, ha kérdezhetem?! - ripakodott rá.

Samut annyira meglepte a királynő határozott fellépése, hogy még tüzet okádni is elfelejtett. Pedig gyakorlati foglalkozáson sokszor gyakorolták, hogy kell viselkedni ellenséges támadás esetén.

- Samu vagyok - nyögte ki.
- Samu! Úgy! Értem, Samunak hívnak... - visszhangozta gúnyosan Kamilla. - Mondd csak, Samu, mit keresel te a mi fürdőszobánkban?
- Én nagyon messze lakom innen... - kezdte bátortalanul Samu. - Sárkányországban élek. Elkergetett a mama, eltévedtem és sehogy nem találtam a hazavezető utat. Éppen ezen a környéken kóboroltam, amikor megláttam a szépséges királylányt - mutatott rá a még mindig rémült Borira -, és eddig követtem.

Samu térdei összekoccantak. Nem, most nem lehetek gyáva, lesz, ami lesz, belevágok, gondolta. Borira nézett. Még a szempillái is remegtek, ahogy kimondta a súlyos szavakat.

- Illendően kérem, legyél a feleségem!

Bori és Kamilla egymásra néztek. Szinte egyszerre szakadt ki belőlük a kacagás.

- Még hogy feleségül?! Még hogy egy sárkányhoz?! S mondd, mi lesz, ha netán mégsem adom feleségül hozzád, hm? Talán elrabolod? - fuldokolt a nevetéstől Kamilla.