Mesemalom

Bori nem szívesen reggelizett. Mami, akit mindenki más Kamillának hívott, ennek ellenére kitartóan újabb és újabb finomságokat próbált a tányérjára csempészni.

- Nem vagyok éhes! - jelentette ki.

Kérlelhetetlen volt. Kamilla nagyot sóhajtott, és visszavonulót fújt.

- Indulás az óvodába! - hangzott fel az új vezényszó.

Előkerült Bumbi. Kidugta az orrát a garázsból, és vidám tülköléssel köszöntötte Borit.

- Gyerünk, szállj már be, különben elkésel az óvodából!
- Megyek már! - méltatlankodott Bori, és bemászott a gyerekülésbe. Három kedvenc plüssnyulát gondosan elrendezte maga körül, a legkedvesebbet a biztonsági övvel is beszíjazta. - Indulhatunk, be vagyok kötve! - mondta sietve, hogy a mami ne aggódjon feleslegesen. - Nyúl Bence is! - pontosított.

Bumbi sietősen kacskaringózott a keskeny zuglói utcák között, míg végül megállt a Kerékgyártó utcai óvoda előtt.

Ugyanebben a pillanatban landolt Samu is az óvoda udvarán. A magasból pillantotta meg az udvari homokozót, mely felidézte benne az otthonát. Úgy döntött, kényszerleszállást hajt végre.

Senki nem volt az udvaron. Arra gondolt, gyorsan keres valakit, akitől megtudakolhatná, merre van Sárkányföld. Elindult a bejárati ajtó irányába, de alig tett meg néhány bizonytalan lépést a földet éréskor kissé meghúzódott lábával, amikor megpillantotta Borit. Különös szédülés fogta el. Szájtátva leste, amint a lány bojtos sapkájában bebilleg az óvoda épületébe.

- Minden sárkányok ősatyja! - suttogta Samu maga elé, és levegő után kapkodott. - Egy királylány! Gyönyörű, mint a hajnal! El fogom rabolni, ahogy a legendás sárkányvitézek tennék! - húzta ki magát.

Samu egész nap a tuja bokrok között ücsörgött az óvoda udvarán, és türelmetlenül várta, hogy szíve hölgye végre kijöjjön az épületből. Meglepően sokat töprengett, még az is eszébe jutott, hogy a hazájában már jó ideje szigorúan tiltják a királylányok elrablását. Mit nekem a törvény vasszigora, gondolta büszkén.

A vágyakozáson kívül Samut kizárólag egyetlen érzés kerítette hatalmába, s ez pedig az éhség volt. Korgó gyomra szenvedését csupán egyetlen, sovány kóbormacskával csillapíthatta, aki szerencsétlenségére ugyanabban a bokorban akarta kiheverni az éjszakai tetőmászkálás fáradalmait, ahol Samu rejtőzködött.