Mesemalom

Egy péntek délután, amikor már úgy érezte, hogy a világ összes kereszthuzata kevés lenne ahhoz, hogy a sárkánybűzt kiűzze a lakásból, Kamilla közölte Borival az elhatározását.

 - Elviselhetetlen ez a szag! Én mindent megpróbáltam, hogy rávegyem őket a fürdésre, de hiába. Igen, tudom, tudom, hogy Sári kivétel. Ő tényleg mosakszik! Ráadásul mostanában alkalmanként legalább egy flakon tusfürdőt használ el... Elegem van! Elmegyek Sárkányföldre, megkeresem Sárkány Mamát, és megkérem, hogy fogadja vissza a csemetéit! Borikám, kérlek vigyázz rájuk, amíg hazaérek!

Bori próbálta visszatartani a mamát a veszélyes kalandtól, de végül maga is belátta, hogy a helyzet tarthatatlanná vált. Már két hete, hogy nem tudja meghívni a barátnőit az otthoni szag miatt. Nincs mese, valamit tenni kell! Bori tollat ragadott, és lerajzolta a Sárkány Mama barlangjához vezető utat.

Kamilla még aznap nekiindult. Budapest-Zugló állomáson szállt fel a vonatra. Egy udvarias kalauz köszönt be a kocsiba. Elkérte Kamilla menetjegyét, melyet boszorkányos ügyességgel, éppen a megfelelő négyzet kellős közepén lyukasztott ki.

 - Ön bizonyára Jakab! - mosolygott Kamilla.
 - Elnézést, de mégis honnan ismer engem a hölgy?
 - Sári mesélt önről. Nálunk vendégeskedik a kis sárkánylány...

A kocsiban kevés volt az utas, még kevesebben utaztak egészen Álmosfalváig. Kamillának kényelmes hely jutott, s Jakab, ha éppen nem akadt dolga, letelepedett mellé. Gyorsan repült az idő, kedélyesen elbeszélgettek a vasutas szakmáról. A vonat három óra múlva befutott a végállomásra. Kamilla leszállt, búcsút intett Jakabnak, majd elindult a keskeny gyalogösvényen, ami Sárkányország határához, a mamutfenyő erdőhöz vezetett.

A határon óriási táblák figyelmeztették az utazót. „Emberország határa!". A túloldalon Sárkányföld vörös-fekete lobogója lengedezett. Kamilla dobogó szívvel lépett be az erdőbe.

Alig tett meg néhány lépést a süppedős mohával szegélyezett gyalogösvényen, amikor hangos horkantás hangzott fel a közvetlen közelében. Az egyik bordázott törzsű fenyő mögül óriási sárkánymatuzsálemek léptek elő.

 - Ki vagy, és hogy merészelted átlépni Sárkányország határát? - kiáltott egyikük Kamillára. - Botorka, gyere, ügyelj rá, hogy el ne szaladjon! - szólt a társához.
 - Nahát! - kiáltotta meglepetten Kamilla. - Csak nem Botor és Botorka? Milyen megtiszteltetés!

A két sárkány értetlenül bámult egymásra.

 - Látom, meglepődtek! - nevetett Kamilla.

Nevetve elmesélte, hogy nála húzódott meg az a három, Sárkányországból száműzött sárkánycsemete, akikkel nem is olyan régen találkoztak itt az erdőben.

 - Micsoda dolog az, hogy anya és gyermekei nem élnek egy fedél alatt! - berzenkedett Kamilla. - Megkeresem Sárkány Mamát, hogy lágyuljon meg a szíve, és fogadja vissza az övéit!

Botorka hevesen bólogatott.

 - Botor, drágám! Segítesz ennek a bátor asszonynak, hogy ne kelljen egyedül keresztülvágnia a mamutfenyő erdőn! Gondoskodj róla, hogy haja szála se görbüljön meg!

Botor udvariasan felajánlotta szolgálatait. Az emlegetett találkozás óta jobbnak látta, ha mindenben szó nélkül engedelmeskedik a feleségének. Kamilla és Botorka szeretetteljes búcsút vettek egymástól.

Hosszú volt az út a mamutfenyők között. Kamilla alig állt a lábán, mire végre elérték az erdő túlsó szélét.

 - Az ott Sárkány Mama barlangja! Jó szerencsét, asszonyom! - köszönt el gyorsan Botor, mivel több kilométeres távolságból is megérezte Botorka gyíkpörköltjének illatát.

Kamilla megállt Sárkány Mama barlangja előtt. Utolsó erejével megemelte a bejárat mellett lógó, súlyos kopogtatót.