Mesék » Samu » (15.) Anyai szív

Anyai szív

Kamilla szíve egyre hangosabban dörömbölt a mellkasában, ahogy meghallotta a csoszogó hangot odabentről. Jön, gondolta, közeledik a kegyetlen anyasárkány.

Az ajtó hangos nyikorgással kinyílt, és egy könnyes szemű, sovány sárkány lépett ki. A két asszony elképedve nézett egymásra.

 - Elnézést...- szólalt meg Sárkány Mama. - Kit keres?
 - Nagyon sajnálom, hogy megzavartam - mentegetőzött zavartan Kamilla. - Azt hiszem, rossz helyen járok. Bizonyára eltévedtem. Én Sárkány Mamát keresem, Samu és Sári édesanyját.
 - De hiszen én vagyok az! - lepődött meg Sárkány Mama. - Maga honnan ismer engem?
 - Kamilla vagyok, Bori anyukája! Tudja, ő az a kislány, aki Sárkányországba repült az Ön Samuja társaságában. Hiszen találkozott vele!
 - Ó! Hát persze...
 - Miután ön elkergette őket, nálunk húzódtak meg a gyerekek.

Kamilla elmosolyodott.

 - Nem vitt rá a lélek, hogy szélnek eresszem őket. Kedves kis gézengúzok!

Sárkány Mama felzokogott. Olyan hangosan sírt, hogy a szomszédos barlangokból sorra sárkányfejek bukkantak elő.

 - Ma is átkozom azt a pillanatot, amikor elkergettem őket! - jajveszékelt. - Önző voltam, és csökönyös. Tudnia kell, Kamilla, hogy fél óra múlva sírva szaladtam utánuk a mamutfenyő erdőbe. Minden szegletét átkutattam, de hiába. Két öreg sárkánnyal találkoztam, ők azt mondták, hogy a gyerekek már átlépték Emberország határát. Nem lenne nálam boldogabb sárkány, ha viszontláthatnám őket. Kérem, segítsen!

Kamilla szívből megsajnálta Sárkány Mamát. Tudta, minden édesanyával előfordul, hogy igazságtalan a gyermekével, amit azután persze gyorsan meg is bán. Csak szegény Sárkány Mama késett el kicsit a megbánással...

- Semmi baj, kérem, ne sírjon!

Bátortalan mozdulattal megsimogatta az anyasárkány fejét.

 - Azért jöttem, hogy megkérdezzem, visszafogadná-e őket? Biztos vagyok benne, hogy nagyon boldogok lennének!

Sárkány Mama könnyes szemét a remény sugarai szárítgatták.

- Kérem, mondja meg nekik, hogy nem haragszom rájuk, sőt, én kérek bocsánatot az ostoba viselkedésemért! Adja át az üzenetem, hogy nagyon várom őket!

Kamilla elégedetten indult haza a Kerékgyártó utcába. Ha tudott volna repülni, egyenesen hazarepül a jó hírrel.

 


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére