Mesemalom

Verőfényes vasárnap délután volt, amikor megszólalt a kapucsengő Jakab Kalauz utcai otthonában.

- Nahát, majdnem kiment a fejemből! Hiszen ma délutánra ígérte magát az a kedves sárkánylány, aki olyan őszinte érdeklődést mutat a hivatásom iránt - dünnyögte magában és kinyitotta a kaput vonatos kulcstartóján fityegő kulcsával.
- Isten hozott! - hajolt meg a pironkodó sárkánylány előtt. - Kerülj beljebb!

Sári elámult, amikor meglátta az udvart. A kerítés belső oldalán egy-egy vagon állt, ablakaiból muskátlik lógtak alá. A házikó felé karcsú sínpár vezetett, az ajtó előtt a szemafor zölden világított.

- Akkor zöld, ha itthon vagyok, amikor elmegyek, pirosra állítom - magyarázta Jakab, és betessékelte a vendéget.

A sárkánylány újabb csodás dolgokat pillantott meg a házban. Az előszobában a fémakasztós fogas felett kalaptartó feszült, akár a vonatkupékban. A nappaliban első osztályú vagonok piros műbőr ülései terpeszkedtek. A falakat „utasellátó" feliratú táblák és csokis roládok hívogató plakátjai díszítették.

- Ez egyszerűen gyönyörű!- kiáltotta Sári. - Ó, bárcsak én is ilyen gyönyörű házban lakhatnék!

Jakab büszkén mutatott körbe a berendezésen.

- Hosszú idő munkáját láthatod itt. Éveken keresztül gyűjtöttem a leselejtezett vagonok kincseit. Amarella, a váltótársam is segített.

Amikor kimondta váltótársa nevét, Jakabnak azon nyomban elkomorult a tekintete.

- Mi a baj? - kérdezte Sári.
- Ne is kérdezd! Tudod, Amarella két hét múlva nyugdíjba vonul, és senki sincs, aki átvenné a posztját. A főnökség eddig öt jelentkezőt hallgatott meg, de nem volt közöttük alkalmas személy. Attól félek, a végén még olyasvalakit osztanak be a járataimra, akinek a vasutas mesterség csak egy egyszerű, unalmas munka. Ezt nem tudnám elviselni...

Jakab lehorgasztotta a fejét, és mélyet sóhajtott.

- Mondd csak - szólalt meg Sári bátortalanul -, lehet még jelentkezni arra a meghallgatásra?
- Hogy? Úgy érted, hogy te szeretnél jelentkezni az állásra?
- Igen, miért is ne! - kiáltotta a sárkánylány. „Menetjegyeket kérem ellenőrzésre! Köszönöm! Kérem, helyezzék el csomagjaikat az ülés felett, a csomagtartón!" Tőled tudom...
- Egész jó...- csillant fel Jakab szeme. - Tudod mit? Miért is ne? Talán megpróbálhatnánk! Ha akarod, megtanítom neked a mesterség titkos fortélyait.

Hátraszaladt a dolgozószobába, és egy óriási bőrönddel tért vissza. Izgatottan kipakolta a jegytömböket, a büntetőcédulákat, egy lyukasztót és egy fényesen ragyogó sípot.

- Ez meg mi a csoda? - nézegette Sári a sípot.
- Síp. Ezzel jelzünk a mozdonyvezetőnek az indulásra, miután meggyőződtünk arról, hogy valamennyi utas befejezte a fel- és leszállást. Kipróbálod?

Sári olyan erővel fújta meg a sípot, hogy három utcával arrébb a kétsávos úton csikorogva fékeztek az autók. A sofőrök azt hitték, rendkívüli rendőri intézkedés zajlik.

- Fog ez menni! - rikkantotta vidáman Jakab és boldogan belevetette magát a kiképzésbe.