Mesemalom

A tornacsarnokban minden készen állt a versenyre. A nézők izgatottan üldögéltek a lelátókon. Amíg a versenyzők az öltözőben készülődtek, az edzők és a szervezők gondterhelten futkostak.

Dóri, Lilla és Konrád szokás szerint a második sorban üldögéltek Fruzsi szülei mellett. Fruzsi papája mindenkinek hozott egy-egy magos perecet, ami bizonyítottan a legjobb nyugtatószer különleges izgalmak esetére.

Fruzsi a csapattársaival együtt éppen a bemelegítő-nyújtó gyakorlatokat végezte. Mosolyogva végignézett a többieken. Valamennyien a flitterekkel díszített, halványlila tornaruhát vették fel, amit kifejezetten erre az alkalomra készíttettek. Az alkalmi fodrász már megigazította a lányok frizuráját. Fruzsi hosszú haját szoros kontyba szorította, és csinos, rózsaszín szalaggal kötötte át.

A versenyzők izgatottan súgtak-búgtak, tippeltek, hogy vajon melyik klub nyeri az idény legfontosabb tornaversenyét.

Megszólaltak a fanfárok, és a polgármester úr, az esemény díszvendége, ünnepélyes beszédet mondott. Sörpocakja minden lélegzetvételnél pattanásig feszítette fehér inge gombjait.

A lányok alig bírták visszatartani a nevetést.

- Lehet, hogy inkább egy tornagyakorlatot kellene bemutatnia a nagyérdeműnek! Biztosan még vidámabb kezdés lenne! - súgta Konrád.

- Hagyd már abba! - szólt rá Dóri. - Mindjárt megpukkadok!

Megkezdődött a tornacsapatok bevonulása. Az elöl masírozók büszkén emelték magasba klubjuk lobogóját. A tornász lányok szabályos rendben, kihúzott derékkal vonultak végig a közönség, és a rettegett zsűri előtt. A versenybizottságban a ritmikus sportgimnasztika valamikori olimpiai bajnoka elnökölt. A csinos, ötvenes hölgy arcát smink és műmosoly tette feszessé. Öltözéke jól illett gondosan megformált kontyához, amelyben egyetlen tincs sem rakoncátlankodhatott büntetlenül.

Fruzsi mindig félt a nagyhatalmú zsűritől. Most is lesütött szemmel vonult el a vizsgáztató tekintetek előtt.

Végre megkezdődött a verseny. Fruzsiék karikagyakorlattal készültek. Fruzsi egyre nagyobb feszültséggel figyelte a többi produkciót. A művészi fordulatokat, az íves és nyújtott kartartásokat, a precíz láblendítéseket, a nehéz ugrásokat. Szíve egyre hevesebben dobogott, ahogy a harmadik csapat buzogány programja a vége felé közeledett. „Mindjárt mi jövünk" - gondolta izgatottan. „Jaj, csak el ne rontsam a szökkenő hármas lépést!"

A bemondó Fruzsiékat szólította. A tornaszőnyeg szélénél a négy lány felszegett állal, mozdulatlanul várta a zene belépő ütemét. Fruzsi lámpaláza az egekbe szökött. Az utolsó pillanatban még körbehordozta tekintetét a teremben, nyugtázva, hogy szülei és barátai a megszokott helyen várják a produkciót.

Lopva a zsűrire is ránézett. Elképedten bámult a középső székben ülő, vörös hajú nőre.

- Ez nem lehet igaz! Vagy megőrültem, vagy a zsűri elnöke nem más, mint... maga Milda!

Megdörzsölgette a szemét, de semmi nem változott. Az égővörös hajú boszorka feléje integetett és biztatóan mosolygott. Fruzsiban varázsütésre véget ért a görcsös izgalom. Arcán megjelentek a mosoly szelíd gödröcskéi. A jókedv átragadt a csapatra is.

Valami történt. Soha nem látott összhangban pörögtek a színes karikák a magasban. A lányok könnyedén, kecses ívben mozogtak. Fruzsi már rég nem törődött a verseny eredményével, még izgulni is elfelejtett. Átadta magát a mozdulatoknak. Úgy érezte, mintha a teste könnyű nádszál lenne, ami együtt hajlik a zene ritmusával. A szökkenő hármas lépés játszi mozdulatnak tűnt.

A lányok ugyanabban a hajszálminutumban érkeztek meg spárgaülésbe az utolsó taktusra. Pihegve, boldog mosollyal, elégedetten néztek szét a közönségen.

Pillanatnyi némaság után a nézősereg egyszerre kezdett éljenezni, hurrázni. Felpattantak a helyükről és ütemes tapssal jutalmazták a produkciót. Anna néni, az edzőjük azt sem tudta, hogy a boldogságtól sírjon vagy nevessen.

Fruzsi tekintetével újra a zsűrit, s benne Mildát kereste, ám a boszorkának nyoma sem volt. Az elnöki székben merev testtartással egy szőke hölgy ült, aki elismerő pillantással mérte végig a csapatot.

Fruzsi gondolatai összezavarodtak. Mildát látta az imént, vagy csak a képzelete űzött tréfát vele? Egyre csak a széksorokat pásztázta, de a boszorkának híre-hamva sem volt.

A zsűri tanácskozásra ült össze, eredményhirdetés következett. Az elnökasszony korallpiros körmével megkopogtatta a mikrofont:

- Figyelem, figyelem! Örömmel jelentem be, hogy az idei országos ifjúsági versenyt a négyes csapat nyerte!

Fruzsi örömében felsikított. A lányok egymás nyakába ugrottak, és Anna nénit ölelgették. Hamarosan rengetegen tolongtak körülöttük.
Még Lilla is nehezen tudott Fruzsi közelébe férkőzni. Fruzsi átölelte legjobb barátnője nyakát, és a fülébe súgta:

- Te Láttad Mildát? Eljött?

- Nem láttam, illetve...

Fruzsi közelebb lépett.

- Illetve mi?

- Mintha az imént láttam volna egy ugyanolyan vörös hajkoronát a tömegben, mint az övé. De csak egy villanás volt. Azóta is keresem, de...

Fruzsi eltöprengett

- Különös... Reméltem, hogy ő is itt lesz. Együtt ünnepelhetnénk meg az első győzelmünket!