Fruzsi
Szerda volt. A Karmazsin utcai gyógynövénytan napja. Milda és a gyerekek a kertben üldögéltek. Milda ma is újabb gyógynövényt mutatott be. Felsorolt minden kórságot, amire a cakkos levelekből és a sárga virágokból készített főzet gyógyírként szolgál.
Mildának feltűnt, hogy Fruzsi tekintete elkalandozik.
- Olyan főzetet nem ismerek, amitől a gyerek egy csapásra rám figyel. Fruzsi! Hahó! Valami baj van?
Fruzsina hirtelen felkapta a fejét.
- Semmi, semmi... - Csak a holnapi versenyre gondoltam.
Milda tudta, hogy Fruzsi ritmikus sportgimnasztikázik. Tudta azt is, hogy mennyire imádja. Éppen ezért volt érthetetlen, hogy olyan hallgatag és szótlan a várva várt rangadó előtt.
- A boszorkányorrom azt szimatolja, hogy valami nincs rendben. Elárulod, hogy mitől vagy ilyen bánatos?
Fruzsi lehajtotta a fejét és csendesen így szólt:
- Azt tudjátok, hogy holnap verseny lesz. Az járt a fejemben, hogy biztosan most sem mi leszünk az elsők...
Fruzsi porcelán arcára kedves gödröcskéket rajzolt az arcán átsuhanó, szomorkás mosoly.
- Tudod, olyan sokat gyakorolunk, de valahogy mégsem sikerül!
Lilla Fruzsihoz ugrott, és átkarolta.
- Szerintem sikerülni fog!
Dóri felsóhajtott.
- Irigyellek, Fruzsi! Bárcsak én is olyan hajlékony lennék, mint te!
Kuala Lump Úr felnyávogott. Hátát - mintha ő is tornász volna - ívesen meggörbítette, azután nagy lendületet vett, és felugrott a gazdája ölébe. Milda zöld szemében huncut mosoly bujkált.
- Szerintem holnap ti nyeritek a versenyt!
Fruzsi incselkedve megnyomta Milda orra hegyét.
- Hát persze... Puha az orrod, te vasorrú bába!
Azzal felpattant, és sietősen a holmija után nézett.
- Indulok! Ma még edzés is lesz, sietnem kell!
- Menj csak, ha menned kell! - szólt Milda.
Fruzsi már a kilincset markolta, amikor hirtelen visszafordult.
- De azért...
A gyerekek kíváncsian néztek rá.
- Eljönnél a versenyre a többiekkel?
Milda zavartan mosolygott.
- Köszönöm a meghívást, de ne számíts rám. Holnap nagyon sok dolgom lesz, nem valószínű, hogy el tudok menni.
Fruzsi a többiekhez fordult.
- Hát jó. Remélem, hogy ti azért ott lesztek!
Arcát ugyanaz a kedves, mélabús mosoly barázdálta.
Aznap senki sem maradt a Karmazsin utcában túl sokáig. Nem fogyott még a csokoládé sem. A gyerekek szótlanul baktattak haza.
« Előző rész | Következő rész »
Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!
