Mesék » Milda » (6.) Fruzsi

Fruzsi

Szerda volt. A Karmazsin utcai gyógynövénytan napja. Milda és a gyerekek a kertben üldögéltek. Milda ma is újabb gyógynövényt mutatott be. Felsorolt minden kórságot, amire a cakkos levelekből és a sárga virágokból készített főzet gyógyírként szolgál.

Mildának feltűnt, hogy Fruzsi tekintete elkalandozik.

- Olyan főzetet nem ismerek, amitől a gyerek egy csapásra rám figyel. Fruzsi! Hahó! Valami baj van?

Fruzsina hirtelen felkapta a fejét.

- Semmi, semmi... - Csak a holnapi versenyre gondoltam.

Milda tudta, hogy Fruzsi ritmikus sportgimnasztikázik. Tudta azt is, hogy mennyire imádja. Éppen ezért volt érthetetlen, hogy olyan hallgatag és szótlan a várva várt rangadó előtt.

- A boszorkányorrom azt szimatolja, hogy valami nincs rendben. Elárulod, hogy mitől vagy ilyen bánatos?

Fruzsi lehajtotta a fejét és csendesen így szólt:

- Azt tudjátok, hogy holnap verseny lesz. Az járt a fejemben, hogy biztosan most sem mi leszünk az elsők...

Fruzsi porcelán arcára kedves gödröcskéket rajzolt az arcán átsuhanó, szomorkás mosoly.

- Tudod, olyan sokat gyakorolunk, de valahogy mégsem sikerül!

Lilla Fruzsihoz ugrott, és átkarolta.

- Szerintem sikerülni fog!

Dóri felsóhajtott.

- Irigyellek, Fruzsi! Bárcsak én is olyan hajlékony lennék, mint te!

Kuala Lump Úr felnyávogott. Hátát - mintha ő is tornász volna - ívesen meggörbítette, azután nagy lendületet vett, és felugrott a gazdája ölébe. Milda zöld szemében huncut mosoly bujkált.

- Szerintem holnap ti nyeritek a versenyt!

Fruzsi incselkedve megnyomta Milda orra hegyét.

- Hát persze... Puha az orrod, te vasorrú bába!

Azzal felpattant, és sietősen a holmija után nézett.

- Indulok! Ma még edzés is lesz, sietnem kell!

- Menj csak, ha menned kell! - szólt Milda.

Fruzsi már a kilincset markolta, amikor hirtelen visszafordult.

- De azért...

A gyerekek kíváncsian néztek rá.

- Eljönnél a versenyre a többiekkel?

Milda zavartan mosolygott.

- Köszönöm a meghívást, de ne számíts rám. Holnap nagyon sok dolgom lesz, nem valószínű, hogy el tudok menni.

Fruzsi a többiekhez fordult.

- Hát jó. Remélem, hogy ti azért ott lesztek!

Arcát ugyanaz a kedves, mélabús mosoly barázdálta.

Aznap senki sem maradt a Karmazsin utcában túl sokáig. Nem fogyott még a csokoládé sem. A gyerekek szótlanul baktattak haza.

 


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére