Mesemalom

A négy barát mindennapos vendég lett a Karmazsin utcában. Magától értetődő rendben, minden alkalommal másvalaki hozta a minőségi macskacsemegét Kuala Lump Úrnak. Milda csokoládéval várta őket. Senki sem tudta, hogyan csinálja, de az ital mindig a metszett poharakban gőzölgött, amikor betoppantak.

Szép időben kiültek a kertbe, amit borostyánnal, pompás virágú futónövényekkel, és nagy szemű, tarka paszullyal befuttatott, magas fal választott el a külvilágtól.

A lányok időnként megpróbálták rávenni Mildát, hogy újra varázsoljon. De ő hajthatatlan maradt. Inkább beszélgetni akart. Mindenre kíváncsi volt. A gyerekeknek el kellett mesélniük, hogy mi történt velük aznap az iskolában, a játszótéren, otthon. Mildát ámulatba ejtette, hogy micsoda kalandokon mennek keresztül nap mint nap, míg ő csak a növényeit nevelgette a kertjében.

A közel száz év alatt, mióta egyedül boszorkányoskodott a földön, Mildának nem igen volt társasága. Otthon ült és fülelt, hogy hátha megcsörren a lakat. Olykor kimerészkedett az utcára. Felkapaszkodott a folyondáron, körbenézett a téglafal tetejéről, és ha nem jött senki, csipkeernyőjét ejtőernyőnek használva leugrott a járdára. Vagy csak úgy - a hagyományos módszerrel - seprűzött egyet.

A gyerekeknek sokszor mesélt arról a napról, amikor a hosszú, eseménytelen évtizedek után először hagyta el a Karmazsin utcai lakást. A járókelők utána bámultak, alaposan végigmérték régimódi ruháját, csipkeernyőjét és hajdíszét. Egy öreg néni így kiáltott fel, amikor meglátta:

- Akkor láttam utoljára ilyen ruhát, amikor még fiatal lány voltam! Kedveském! A maga öltözéke éppen olyan, mint a nénikém a báli ruhája volt. Nahát, újra ez lesz a divat netán?

Milda igazság szerint nem értette, hogy az emberek miért tulajdonítanak ekkora jelentőséget az öltözéknek. Ő még a nagymamájától kapott ruhásládát használta, feltöltve hét napra való viselettel. A boszorkányok hétfőn felveszik a hétfői ruhájukat, kedden a keddit és így tovább. Este, mikor levetik, behintik boszorkány mosóporral, ami azonnal illatossá és frissé varázsolja a holmit, és komoly előnye a mosószerekhez képest, hogy még az apró szakadásokat is eltünteti. Ráadásul még a vasalással sem kell bíbelődni.

Milda furcsának találta, hogy a fiatal lányok csinos ruhácskák helyett durva szövésű nadrágokba bújnak. „Ha ezt a nagymama látná, biztosan leesne a seprűjéről" - mondogatta és hangosan nevetett, mert ilyenkor szinte maga előtt látta a nagyit.

Bár volt seprűje, Milda mégis jobban szeretett gyalog közlekedni. Balesetveszélyessé vált a repülőgépek, helikopterek között repkedni.

Nagyon egyszerű, cirokból kötött boszorkányseprűt tartott otthon. Egyszer majdnem rászánta magát, hogy modernebbre cserélje. Magányos sétája során betévedt egy nagyáruházba. A háztartási készülékek osztályán meglátott egy feliratot: „elektromos seprűk". Szeme felcsillant. Szeretett volna közelebbről szemügyre venni egyet. Kihúzott egy csillogó, nikkel bevonatú darabot, és kedvtelve forgatta. Gondolta, kipróbálja, hogy esik rajta az ülés. Éppen terpeszben próbált kényelmes ülést találni rajta, amikor a sorba befordult a biztonsági őr. Milda érezte, hogy ezt alaposan elbaltázta. Ügyetlen mentegetőzésbe fogott.

- Elnézést, csak éppen ki szerettem volna próbálni, ööö..., hogy lehet-e ülve sepregetni ezzel a seprűvel.

- Úgy?! Ülve sepregetni... Hát persze! Megkérem, kisasszony, hogy azonnal hagyja el az áruházat. - közölte a marcona őr.

Milda kisomfordált az áruházból. Hallotta, ahogy a háta mögött nevetgélve összesúgnak az eladók.

Így hát nem lett új seprű, és hosszú évtizedekig nem pattant le a lakat sem a Karmazsin utcai lakás ajtajáról.