Mesemalom

A három lány már izgatottan járkált fel-alá a tanteremben, amikor Konrád megérkezett. Padtársa, Dóri, eléje szaladt.

- Na, sikerült?

- Aha! Képzeld, majdnem lebuktam! A mama ellenőrizni akarta, hogy bepakoltam-e az uzsonnásdobozomat. Szerencsére sikerült megelőznöm. Odarohantam, kikaptam a dobozt a táskából, és bemutattam. Alatta már ott lapultak a szerszámok. Gondolhatod!

Konrád felnevetett.

- A mama azt mondta, hogy nem ismer rám! Furcsállotta, hogy ilyen készséges lettem...

Dóri figyelmesen hallgatta a beszámolót. Jobb kezének hüvelyujját a magasba emelve jelezte a többieknek, hogy Konrád rendben felkészült a feladatra.

Nehéz volt végigülni a tanítási napot. Még Lilla figyelme is elkalandozott olykor-olykor, sőt, kivételesen Fruzsi sem előzte meg osztálytársait a matek példák megoldásában. Egyedül Dórinak kedvezett a szerencse. Két rajzóra is volt aznap, és ha ő rajzolhatott, megszűnt körülötte a világ. Keze alatt megelevenedtek a figurák, kifogástalan összhangban kapaszkodtak össze a színek, engedelmesen és finoman rajzolódtak ki a vonalak.

Megbeszélték, hogy gyorsan megírják a házi feladatot, és utána azonnal elindulnak, hogy elegendő idő maradjon a titkos terv végrehajtására. Így is lett. Pontban négykor búcsút intettek a marcona külsejű, dörgő hangú portásnak és sietve a Karmazsin utca felé vették az irányt.

Gyorsan odaértek. Az iskolatáskát az árokpartra hajították. Konrád előkereste a szerszámokat. Összeráncolt homlokkal vizsgálgatta a bonyolult zárszerkezetet.

- Őrt kellene állítani! - suttogta Lilla. - Úgy tudom, ez így szokás!

Fruzsi bólogatott.

- Igen, én is így láttam a kedvenc filmemben!

- Ki legyen az őr? - kérdezte Dóri.

Fruzsi már minden részletet végiggondolt.

- Szerintem két őr kellene. Az egyik az utca egyik, a másik a másik végére. Az őrök nekem jeleznek, ha valaki jön! Én Konrád mögött állok, és azonnal jelentem, ha veszély közelít.

Lilla és Dóri elfoglalták posztjaikat. Fruzsi kitartóan kapkodta a fejét hol az utca egyik, hol a másik vége felé.

- Tiszta a levegő? - kérdezte suttogva Konrád.

- Tiszta! Kezdheted!

Konrád nekilátott a munkának. Legnagyobb megdöbbenésére a szerszámokra egyáltalán nem volt szükség. Ahogy a tolvajkulccsal megérintette az első lakatot, az nagyot kattant és a vastag szár szinte varázsütésre kipattant a helyéről. Ugyanez történt a többivel is.

Konrád töprengve állt a nyitott lakatok előtt.

- Ez felettébb különös... - suttogta.

Fruzsi lábujjhegyre állt, és átkukucskált Konrád válla felett.

- Sikerült?!

- Igen! A lakatok kinyíltak...

Fruzsi nem számított rá, hogy Konrád ilyen gyorsan boldogul ezekkel az ócska zárakkal. Őszinte elismeréssel nézett a fiúra.

- Konrád! Hogy te milyen ügyes vagy!

- Á, dehogyis....

Már a nyelvén volt, hogy kimondja, minden zár magáról nyílt ki, de Fruzsi - szokásos határozottságával - félbeszakította:

- Ne szerénykedj, Konrád, fantasztikus voltál! Hívom a többieket.

Integetett a két őrszemnek, akik kisvártatva visszaszaladtak.

A három lány egymásba kapaszkodva figyelte Konrádot, ahogy egyesével akasztja le a súlyos lakatokat, és meghúzza a rozsdás vasajtót.