Mesemalom

Legyezőföldre a legrövidebb út a Kalandriai-szoroson keresztül, Logírián át vezetett.
Aldin valaha sokat mesélt feleségének a háborúról. Logíria uralkodójáról, Logoszról, aki megtámadta Kalandria földjét, és Híriáról, aki hősiesen megvédte az országot, és felszabadította a bolygót. Fréza ezeket a történeteket szerette a legjobban. Aldin nagyszerű elbeszélő volt. Most is maga előtt látta férje eleven tekintetét, amint hazája védelméről, és hősies édesanyjáról mesél.
„Aldin". Néha hangosan kiejtette, néha magában mondogatta férje nevét. A gyerekei is pokolian hiányoztak. Alig várta, hogy újra karjaiba zárhassa őket. „Néhány hét csupán, és újra együtt leszünk. De most a tündérkúthoz kell mennem..." - ismételgette magában, hogy megszilárdítsa elhatározását.
Gyorsan haladt, lehajtott fejjel követte a kitaposott ösvényt. Még két nap sem telt bele, átkelt a szoroson, és megpillantotta a logíriai földeket. Megigazgatta a fátylát, és tündérszárnyait gondosan alárejtette.
- Arszin király nevében megállni! - hangzott fel háta mögött a durva felszólítás. - Fedje fel kilétét, asszonyom!
- Ki az, aki Kalandria úrnőjét megállítani merészeli? - fortyant fel Fréza. - Kotródj az utamból, katona!
A megtermett, vigyorgó pofájú őr nem ijedt meg a törékeny asszony haragjától. Váratlan mozdulattal elkapta, és összekötözte Fréza tündérszárnyait, melyek kivillantak a csúszkáló fátyol selyme alól.
Fréza segítségért kiáltott, de hiába. Hangját elnyelték az ismeretlen erdők és földek.
- Követelem, hogy állíts Logosz elé! Ezt még nagyon megbánod! Logíriai nem támadhat kalandriaiakra! Ez a Bolygó törvényei értelmében szigorúan tilos!
A szakállas katonának tetszett a tündérkirálynő harciassága. Szíve szerint hagyta volna futni a foglyot, de ha kiderül, ő is Arszin börtönében végzi. Az új király parancsa szerint idegen engedély nélkül nem tartózkodhat logíriai földön. Az őröknek minden utazót egyenesen a palotába kellett vezetniük.
- Logosz? Elé ugyan már nem állíthatlak! Lemondott a trónról, fia, Arszin javára. Egyébként pedig óhajod parancs! Éppen az uralkodóhoz igyekszünk!
Nem szóltak egymáshoz az úton. A hosszú kötél, mellyel a katona összekötözte Fréza szárnyait, ernyedten lógott, de a végét erős marok szorította.
Egy teljes napon át, szinte megállás nélkül meneteltek az elhagyott országúton, míg végre elérték a királyi palotát. Vörös-fehér lobogókkal játszott a szél a fővárost körülölelő, végeláthatatlan, komor falakon. A kapuk mellett felfegyverzett katonák járőröztek.
Fréza kísérője magasba emelte kötelet tartó kezét, mire a többi katona szó nélkül utat nyitott neki a palotába. Egyenesen a trónterembe mentek.
Fréza kíváncsian nézett körül. Az egyszerűen berendezett, katonás épületben a trónterem sem hivalkodott. A falon Logíria címere lógott, alatta állt a királyi trón, jelezve, hogy ez a hely az ország legfontosabb szobája.
Arszin nem számított látogatókra. Éppen gondterhelten járkált fel és alá. Megfordult, és karikás szemmel, meglepetten bámult a katonára, és a mellette álló hölgyre.
- Mi az, kit hoztál elénk?
A katona tisztelettel meghajolt.
- Jó uram, ez a hölgy itt Logíria úrnője.
Arszin érdeklődve méregette a lefátyolozott, törékeny alakot.
- Logíriában még Kalandria úrnője sem járkálhat az engedélyem nélkül!
Fréza úgy döntött, békülékeny hangnemet választ.
- Arszin király! Igaz szavamra mondom, nem kívántam országod rendjét megzavarni. Logírián keresztül vezet a legrövidebb út Legyezőföldre, a hazámba. Kérlek, engedj utamra, oda kell mennem! - szólt.
Arszin hirtelen elfordult, és kifelé bámult az ablakon.
- Hallottam Aldin szomorú eltűnéséről... Sajnálom, ami veled történt! De nem tehetek kivételt. Megsértetted a rendet, nem kértél engedélyt az átkeléshez.
- De hát Logosz király ilyet soha nem írt elő...
Arszin ingerülten sarkon fordult.
- Már nem Logosz a király, hanem én! Én ítélkezem a rendbontók felett! Börtönbüntetést szabok ki rád!
- Ehhez nincs jogod! - kiáltotta Fréza, és megrázkódott a dühtől.
A fekete fátyol a földre hullt, és a tündérkirálynő teljes szépségében ragyogott. A harag még vonzóbbá tette. Arszin Frézához fogható gyönyörű nőt még soha életében nem látott.
- Királynő, van egy ajánlatom! Választhatsz! Gyere hozzám feleségül, és én megosztom veled a trónt, és minden földi jót. Ha ez nem tetszik, akkor kényelmes börtönöm örökös foglya leszel!
- Nem! Mit képzelsz, szemérmetlenséged uralkodóhoz méltatlan! Aldin hamarosan visszatér! Soha nem leszek a feleséged!
Arszin vékony ajkait összeszorította, tekintetét úgy irányította Frézára, mint egy éles tőrt.
- Rendben, így is jó... Katona, vezesd a börtönbe! Mondd meg a foglárnak, hogy Heimon egykori celláját adja a hölgynek!
Erőltetett mosollyal nézett a falfehér Frézára.
- Ha meggondolod magad, csak üzenj a börtönőrrel!