Mesemalom

Gorgosz le sem vette távcsövét a szeme elöl, mióta Arszin elindult. Nyomon követte minden lépését.
Repeső szívvel figyelte, hogyan mérgezi a szer a kalandriai búzamezőt. „Leleményes vagy jó uram, tudtam én jól!" - gondolta büszkén, amikor végignézte Arszin mesterkedését a vízpermetezővel.
A király is elégedetten nézte művét. Egy-két nap, és megkezdődik az aratás. A búzaszemek már olyan kövérek, hogy szinte kigurulnak a kalászkákból.
„Tennem kell egy próbát!" - gondolta Arszin, és a markába pergette a gabonát. A malom felé indult. A siketítő sapka oltalmazón lapult a fejére, de minél közelebb jutott, annál erősebben kerülgette az émelygés. Szédelegve lépte át a küszöböt. A belső grádicson fokról fokra tudta csak feltornászni magát, miközben egyik kezével görcsösen a korlátba kapaszkodott. Arca falfehéren világított.
A három manó csendben figyelte Arszin mesterkedését. Furunk a fejét vakargatta.
- Ez érthetetlen! Sőt, lehetetlen! Logíriaiak nem merészkedhetnek ilyen közel a malomhoz, hiszen a mese pokoli fejfájást okoz nekik. Ebben valami mágia rejlik!
Arszin elérte az őrlőmalom garatját. Ahogy a korlát mellé állt, egy pillanatra megszédült. Talán csak Gorgosz óvó tekintete - mely még a falakon is keresztülhatolt - mentette meg attól, hogy elnyelje az őrlőszerkezet. Az utolsó pillanatban megkapaszkodott a korlátban, és kinyitotta markát a garat felett.
A búzaszemek lehulltak a mélybe. Ahogy a gabona elérte a malomköveket, a mesék fonala hirtelen megszakadt, és andalító zene áradt szét.
Arszin szédülése egyetlen pillanat alatt alábbhagyott. Újra könnyen lélegzett. Lekapta fejéről a sapkát, és gúnyos mosollyal hallgatta a mételyes mákonnyal átitatott búzaszemek muzsikáját, és az új mesét. Gorgosz meséjét a varázsos bűbájról.
- Ez az! Sikerülni fog! Kivárom az aratást, és én leszek Kalandria királya! A Terdon császára! - kiáltotta repeső szívvel.

Amikor a manók Arszint belépni látták, a mesemalom éppen a tündérek báljáról mesélt. Furunk és a tippantók megrettenve kapták fel fejüket, amikor a történet hirtelen megszakadt, és lágy zene kíséretében megszólalt egy negédes, női hang. Furunk lába megrogyott. Ostoba vigyor ült ki az arcára.
- Soha nem hallottam még szebb mesét! Ez a mese a Terdon bolygó legszebb országáról, Logíriáról szól! - kiáltotta szenvedélyesen.
- Mi van veled, Furunk? Térj magadhoz! - kiáltottak rá a tippantók. Ez csak egy boszorkány bűbáj, hát nem veszed észre? Ébredj fel, hallod?!
Rukk és Trakk hiába rángatták társukat, az bódultan hallgatta az új mesét.
- Micsoda alattomos varázslat! Azonnal tennünk kell valamit! - kiáltotta Rukk.
Szerencsére a mesélés váratlanul abbamaradt, és Furunk magához tért. Furcsán pislogott.
- Jól vagy, Furunk? - kérdezgették a többiek aggodalmasan.
- Miről beszéltek? Kicsit szédülök ugyan, de kutyabajom sincsen.
Trakk és Rukk egymás szavába vágva magyarázták, mi történt az imént.
- Különös... - töprengett Furunk. - Én nem emlékszem semmire! Jó ég, hiszen emögött biztosan Arszin mesterkedése áll! Micsoda gonosz erő segítheti! Furcsa, hogy rátok nem, csak énrám hatott a varázslat. Nem gondoljátok?
- Talán a tippantókra nem hat... - töprengett Trakk. - Azonnal segítséget kell hívnunk. De ki segíthet nekünk?
- Híria... - mondta szomorkás mosollyal Furunk. - Meg kell keresnünk Híriát! Irány a Kolmen fennsík! Rukk, te maradj itt, és tartsd szemmel Arszint!