Mesemalom

A kiserdő nem is annyira félelmetes, mint amilyennek elképzeltem. Micsoda érzés! Römi az éjszaka kellős közepén egy vadidegen kóbor kutyával a tiltott területen, a Szabad Erdőben sétál... Egyszerre izgalmas és hátborzongató. Az akácfák között itt-ott szemétkupacok tornyosulnak, körülöttük számtalan lom hever.

Sok mindent kidobnak az emberek. Egy fénykorában fehér tűzhely lehajtott sütőajtóval ásítozik. Ha nem zavarnánk, már biztosan aludna. Mellette egy kupacban ütött-kopott lábasok hevernek. Megint másutt rozsdásodó bicikli körvonalai rajzolódnak ki, amint lapos gumiijai az ég felé merednek. Vázát szétmarta a rozsda, a pedáljait már rég leszerelték. De akad itt lyukas veder, nedves lapokkal összeragadt tankönyvek és füzetek, szakadt overál, féllábú, foltozott mackó, s ki tudja még mi minden.

Defekt megtorpan, és sokatmondóan rám néz.

- Itt van a bázisunk!

Beleszagol a levegőbe, és megáll egy ócska kisbusz előtt, amely kerekek helyett négy rozoga téglarakáson állt. Ajtaja rég leszakadt, egyetlen pánt tartja csak a levegőben. A jármű fénykorában sárga lehetett, legalábbis erről árulkodnak a rozsdát tarkító festékszigetek.

- Várj itt! - vakkant Defekt, és beugrik a kisbusz ajtaján.

Még arra sincs időm, hogy körbeszaglásszak, máris visszatér. Nyomában két másik kutya jelenik meg. Az első egy apró termetű, hegyes fülű eb. Vicces látványt nyújt a foltjaival. Kávészínű paca veszi körbe még a bal szemét is, éppen úgy, mint a régi festményen Edgár dédapján a monokli.

A másik egy hosszúszőrű kutya. A bundája tömött, sötét, de a fejbúbja karamellszínű. Egy pillanatra megáll az ajtóban. Milyen méltóságteljes! Még a tekintete is tekintélyt parancsol. Amikor leugrik Defekt mellé, látom, hogy legalább egy fejjel magasabb még nálam is. Rám néz. Sötét szemét kiemeli fehér szemöldökének két apró, fekete foltja. Mint két kis sziget. Az álla alatt kivilágosodik a szőr, mintha szakálla lenne.

- Főnök! Ő az!

A sötétbundás kutya alaposan szemügyre vesz, miközben lassan felém közelít.

- Te nem vagy kóbor kutya! Mit keresel itt?

A hangjának éppen olyan mély, sötét tónusa van, mint a bundájának. A tekintélye kétségbevonhatatlan.

- Röminek hívnak, és a közelben lakom. Igazad van, nem kóborlok. Van egy gazdám, a neve Edgár. Amikor tegnap este kinn jártunk a vasúti töltésnél, észrevettem egy különleges, fehér bundás kutyalányt, aki magányosan kószált a sínek között.

Szigorú tekintetét az enyémbe fúrta.

- Várj csak... fehér bundás? Volt rajta folt?
- Volt, igen. Egy fekete foltot láttam a bal fülén.
- Akkor ő az! Dorka. Csakis ő lehetett. Mondott neked valamit, Römi?
- Nem, nem beszélgettünk. Hirtelen arra robogott egy vonat, és ő eltűnt. Szeretném megtalálni...

A kis foltos vidáman vakkant.

- Tetszik neki a nővérem, nem gondolod, Zoárd?
- Hallgass, Pempő! - ugatja le a nagykutya.

Pempő kelletlenül szót fogad, és méltatlankodva hátralép.

- Dorka tegnap este óta nem tért haza. Mi is aggódunk érte, hozzánk tartozik. Ezek szerint te sem tudod, hogy merre lehet? - kérdezi Zoárd.

Lógó orral beismerem, hogy nem tudok segíteni.

- Főnök! - szólal meg Defekt mogorva hangon.

Oldalazva felém közelít és ismét megvillantja fehér fogát.

- Semmi keresnivalója a Szabad Erdőben ennek a tányérnyalónak! Kedvem lenne alaposan ráncba szedni a bundáját!

Pempő fülsértő hangon felvinnyog.

- Defekt, azonnal hagyd abba! Tudod, mennyire utálom, ha előttem verekedtek. Még akkor sem kérek belőle, ha egy ilyen nyámnyila, jóllakott ficsúr az ellenfél, akit akár egy manccsal is legyőznél - mondja miközben fitymáló tekintettel végigmér. - Fogadjunk, hogy ma is kaptál vacsit a papitól, cuki fiú?

Meg sem próbálok tiltakozni. Tény, hogy az én életem ezerszer fényesebb, mint a kiserdei kóbor kutyáké.

- Mit akarsz Dorkától, mondd? Talán otthagynád érte a húsosfazekat? - vakkant Defekt. - Jobb lesz, ha szépen elhordod innen az irhád!

Zoárdon látszik, hogy mostanra elege lett az egészből.

- Igazatok van, srácok! Gyerünk, tűnj el innen, ha jót akarsz! Ismerem Defektet, nem tréfál!

Hátat fordítok, és lehajtott fejjel elindulok. Az az igazság, hogy félek. Mi van, ha Defekt mégis utánam jön és rám támad? Még életemben nem verekedtem... Ekkor hirtelen újra meghallom Zoárd hangját.

- Hé, Römi! Aztán tartsd a szád! Nehogy elfecsegd, amit ma itt láttál, különben ebek harmincadjára jutsz!

Rohanni kezdek, hátra sem nézek. Még a kiserdő szélén is hallom, ahogy a banda nyüszítve röhög.

- Ez aztán a szuperkutya! - vinnyog Pempő.