Mesék » Macskaajtó » (20.) Az elvadultak

Az elvadultak

Csendben ülünk a ketrecben, csak Ubul csettint néha a nyelvével, ahogy a vacsora hűlt helyét nyalogatja a fényes tányér oldalán. Úgy puszilgatja, mintha a menyasszonya volna. Azon gondolkodom, hogy mit mondhatnék Babinak. Milyen szomorú sorsa van szegénynek. Ehhez képest az én életem maga a mennyország. Persze, leszámítva azt a kis időt, amit valaha a menhelyen töltöttem, de akkor még apró kölyök voltam, ráadásul alig emlékszem már rá.

- Annyira sajnálom! - mondom Babinak. - Nagyon szomorú, amit elmeséltél!
- Ugyan, nincs min sajnálkoznod! Legalább én elmondhatom, hogy milyen szép gyerekkorom volt. Laci bácsi mellett minden pillanatot élveztem, és nagyon finom ételeket ettem. Tudod, rengeteg olyan kutya van itt, akinek soha nem volt olyan jó sora, mint nekem teljes három éven át. Látod azokat a kis ketreceket, ahol csak egy kutya van?

Együtt sétálunk a rácsig. Babi orrával a folyosó túloldalán lévő ketrecsorra mutat.

- Látod? Ők az elvadultak... Nem engednek embert a közelükbe, egész életükben magányosan vagy hordákban kószáltak.

Kíváncsian nézek végig a szűk ketrecek lakóin. Látszólag ugyanolyanok, mint mi, szemükben mégis különös, vad fény villan.

- Tudod, ők olyanok, mint őseink, a farkasok. Soha nem éltek az ember közelében. Erdők mélyén, vagy elhagyatott temetők ölén születtek, és valami csoda folytán életben maradtak. Nem tudják, milyen a simogatás, a biztonságos élet.
- Ez rettenetes... - suttogom.

Babi nagyot sóhajt.

- Sajnos, esélyük sincs arra, hogy új életet kezdjenek. Nem képesek már arra, hogy megszokjanak az ember közelében.

Szeme szomorúan csillog.

- De ne búsuljunk tovább! Inkább hallgassuk meg, mi történt Ubullal. Van kedved egy újabb történethez, Römi?
- Persze. Alig várom! Mesélnél? - kérdem Ubulhoz fordulva.

Ubul az imént még álmosan nyúlt végig a szalmán, de mostanra láthatóan felélénkült.

- Mondd el, Ubul, messze még az éjszaka! - nógatja Babi is.
- Hát jó! - bólint Ubul. - Az én történetem lesz az esti mese, de ígérjétek meg, hogy utána hagytok szunyókálni.

Mindketten hevesen bólogatunk, és izgatottan várjuk Ubul történetét.

 

 


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére