Mesék » Macskaajtó » (13.) Dugó

Dugó

A szőke fiatalember hosszasan babrál a tetőtéri lakás kulcsaival. Félek, és ezt még titkolni sem tudom. Úgy szűkölök, mint egy pár napos kölyökkutya, de nem tudom magam visszafogni. Hamarosan bezárnak egy ismeretlen lakásba egy vadidegen buldoggal... Fordul a kulcs a zárban, nyílik az ajtó, és még át sem lépjük a küszöböt, amikor egy gyűrött képű eb dugja ki a ronda fejét.

- Dugó! Idenézz, kiskutyám! Vendégünk érkezett! Ezt a helyes kutyust az utcán találtam. Meg kell találnunk a gazdáját. Segítesz nekem, ugye?

Dugó szigorúan néz rám mélyen ülő, nagy szemével. Vajon most mi lesz? Rám támad? Nem valami barátságos, ahogy így végigmér. És milyen erős. Hogy duzzad az izmoktól ez a zömök test!

- Nyugodj meg, kutyus! - mondja a házigazda, miközben leveszi a pórázt, és megsimogatja a nyakamat. - Dugó rendkívül jól nevelt. Nem bánt senkit! Ugye, Dugó? Várj csak!

Azzal eltűnik az egyik szobában, és kisvártatva egy ócska fényképezőgéppel tér vissza.

- Csinálok rólad néhány fotót, hogy a gazdád azonnal rád ismerjen. Így ni! Na, magatokra hagylak benneteket, megyek, megírom a plakát szövegét.

Csendben állunk. Először Dugó szimatol körbe engem, azután - bátortalanul - én is őt. Kutyák között ez már csak így megy.

- Hogy kerültél ide, pajti? Talán kitették a szűrödet?

Mélyen zengő hangja éppen olyan erős, mint a testalkata.

- Nem, dehogy! Elszöktem hazulról!

Dugó arcán szorosabbra ugranak össze a redők.

- Szegény barátom! Sajnálom! Biztosan nagyon rosszul bántak veled. Zoli meg azon fáradozik, hogy visszajuttasson ahhoz a szörnyű emberhez! Ha tudná...
- Nem erről van szó! Az én gazdám nagyon is jól bánik velem. Azért szöktem el, mert be kell jutnom a menhelyre!

A bulldog kerek szeme még jobban kitágul.

- Ne haragudj. Ezt nem értem...

Persze, nem csoda, ha nem érti szegény. Amúgy egészen szimpatikus... Úgy döntöttem, hogy elmesélek neki mindent Dorka elrablásáról. Izgatottan körbejárkál a zsebkendőnyi szobában, miközben hallgatja a történetet.

- Megértelek! - mondja. - Egyszer én is szerelmes voltam egy bájos cocker spánielbe...
- És?
- Á, jobb, ha erről nem beszélünk, mert elönt az epe. Nem engedték, hogy egymáséi legyünk. Azóta pedig... Azóta már nem hoz tűzbe egy kutyalány sem. De erről nem szeretnék többet mesélni!
- Sajnálom...

Körbenézek a szerényen berendezett kis szobában. Fenyőfa polc, ami szinte kong az ürességtől, asztalka és egy ülőzsámoly. Több a kutyajáték, mint az emberi holmi. Mindenfelé színes műanyag csirkék hevernek.

- Esetleg segíthetek neked... - szólal meg Dugó. - Tegyünk úgy, mintha összebarátkoztunk volna! Talán akkor Zoli téged is elenged az esti sétánál. Ismerem, vajból van a szíve. Viselkedj úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Milyen zseniális ötlet! Elragadtatva bámulom Dugót. Még a végén ő húz ki a csávából! Ráadásul a szíve is a helyén van.

- Azt hiszem, Dugó, hogy ezt játszanom sem kell! Egészen megkedveltelek!


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére