Mesemalom

A pince évek óta elhagyatottan állt a szomszédos tárolók között. Néhai ablakának perembe szorult üvegdarabjait szürke por borította, törötten tátongott, mióta Rosszcsont Öcsi, a lakótelep aranylábú focistája egyszer régen telibe találta.

Húzós körülnézett. Szájában szafaládét hurcolt, amit a hentesüzlet melletti kukánál zsákmányolt. Gyanakvóan tekergette a nyakát. Soha nem lehet tudni, gondolta. Senkiben nem szabad megbízni. Bármikor jöhet egy buzgón szolgáló kutya, vagy egy jutalomfalatért ácsingózó házi kedvenc, és mindennek vége.

A lakótelepre csend borult, a pincék környékén senki nem járt. Húzós tisztán hallotta a közelben motozó egereket, akik nem is sejtették, mennyire szerencsések. Húzós most egyáltalán nem foglalkozott velük. Még egyszer gyorsan balra és jobbra tekintett, hogy egészen biztos legyen benne, senki nem figyeli. Azután nagy lendületet vett, és a lyukon keresztül beugrott a pincébe.

A telihold fénynyalábja kíváncsian bújt be utána a lyukon, és körbepásztázta az elhagyott pincét. A sarokban elnyűtt matrac hevert, sarkából ezüstös rugók pattantak ki. A matrac közepe behorpadt. Mélyedésében barna foltos macska feküdt, álmát hófehér cica vigyázta.

- Evett valamit? - kérdezte Húzós.
A fehér bundás szomorúan megrázta a fejét.
- Nem, sajnos nem. Próbáltam rávenni abban a néhány percben, amíg éber volt, de nem tartott túlságosan sokáig. Órák óta meg sem mozdul.
Húzós Blans orra elé pottyantotta a szafaládét.
- Legalább te egyél! Szeretném, ha nem gyengülnél le. A testvéremnek szüksége van rád!
Blans bólintott.
- Egy-két falatot eszem, de hagyok Mircinek is. A szafaládé illata talán meghozza az étvágyát.
Húzós aggódó tekintettel figyelte a beteget.
- Mit gondolsz, fel fog épülni?
- Biztos vagyok benne! Kemény fából faragták a testvéredet.
- Ez igaz! - húzta ki magát a kandúr. - Az én vérem. Iszkaszentgyörgyről négy lábon hazatérni... Mutass valakit, aki utánacsinálja!
A macskalány szerényen mosolygott.
- Én biztosan nem lennék rá képes. Bár... Belegondolni abba, hogy valaki elveszíti a gazdáját. Szörnyen fájhat. Eleonóra... - sóhajtott. - Szegényke! Már biztosan azt hiszi, hogy valami bajom esett!
- Teleragasztotta a környező házakat a fotóddal! - kacsintott Húzós. - Te lettél a lakótelep sztárja. Hát még ha tudnák, hogy te vagy környék legjobb ápolónője! Nem is tudom, mi lenne szegény Mircivel, ha te nem viselnéd gondját. Ezer szerencse, hogy összefutottunk. Én sajnos, nem értek az ilyesmihez. Köszönöm, hogy önként elvállaltad!
- Csak segíteni próbálok! Nem hagyhattam sorsára. Még most is előttem van, milyen szörnyen nézett ki... Emlékszel?

Húzós bólintott. Hogy is tudná kitörölni fejéből a képet, milyen állapotban volt a húga, amikor Blans rátalált. Még ma is a fülében cseng, ahogy az elegáns macskalány hangosan segítség után nyávogott. Akkor cipelték le őt ebbe az elhagyatott pincébe. Szerencsére Blans azóta egy tapodtat nem tágít mellőle.
- Nem tudom, hogy mit gondolnak rólam a barátaim - sóhajtott szomorúan a lány. - Ki tudja, vajon Cuki vár-e még rám esténként a Borneó-szigeteken?
- Arról a jóképű, vörös kandúrról beszélsz?
Blans felkapta a fejét.
- Te ismered őt?!
Húzós zavartan elkapta a tekintetét. Úgy tett, mintha a sarokban motozó egér kötné le a figyelmét. Egy-két füllentés még nem a világ, gondolta.
- Nem, nem ismerem. A múltkor láttam egy ilyesfélét a Kotorékdomb oldalán bóklászni.

Mirci megmozdította a fejét. Húzós azonnal mellette termett.
- Én vagyok, az húgocskám! Blans! Látod?! Kinyitotta a szemét! - ujjongott. - Mirci! Látod, mit hoztam neked? Szafaládé, a kedvenced! Kérlek, egyél néhány falatot!
Mirci Blans segítségével megpróbált feltápászkodni.
- Jobban vagy egy kicsit? - kérdezte Blans. - Annyira aggódtunk!

Mirci bólintott, de még ez az aprócska mozdulat is a fájdalom fintorát rajzolta az arcára. A szafaládé illata azonban nem hagyta nyugodni, úgy érezte, néhány falat új erőt öntene belé. Lehajtotta a fejét, és beleharapott a húsba.
- Egyél húgocskám! - biztatta Húzós. - Aki Iszkaszentgyörgyről hazatalált, azon nem foghat ki egy szafaládé! Hát nem így van, Blans?!
- Igazad van, Húzós! Mirci végre eszik! Micsoda öröm! Meglátod, milyen gyorsan megerősödik majd!
- De meg ám! - büszkélkedett Húzós. - Átengedem neki a fél kukámat! Kamu majd a szomszédoson sátorozik. Jól megleszünk mi hárman.