Mesemalom

- Mozdulni sem tudok! - panaszkodott Vendel bácsi. - Az elmúlt egy évben összesen nem ettem annyi krémest, mint most egy ültő helyemben! Még Tirex is derekasan jóllakott!

A kutya az asztal alatt szundított. Neve hallatán megemelte az egyik szemhéját, fáradtan felnyögött, és újra mély álomba szenderült.

- Indulnunk kellene! - szólt Eleonóra. Hangján érezni lehetett a türelmetlenséget. - Talán Tirexet egy kis friss víz magához térítené.
- Még soha nem láttam kutyát, aki ennyire kedveli a tepertős pogácsát! - álmélkodott Tivadar. - Lehet, hogy ez is a német dogok speciális tulajdonsága?
- Erről még nem olvastam a szakkönyvekben! - kacsintott Vendel bácsi.

A cukrászdában rajtuk kívül már nem volt más vendég. Franci néni sebtében hátraszaladt átöltözni. Leoldotta hófehér kötényét, habos fejdíszét, felkapta a táskáját, és visszatért az üzletbe. Gondosan megszemlélte a helyiséget. A pult és az asztalok patyolat tisztán ragyogtak, a hűtő halkan dünnyögött, az asztalok alá tolt székek engedelmesen várták a zárórát. Tirex álmosan lefetyelte a tál vizet, amit gazdája az orra elé tolt.

- Indulhatunk! - csörgette meg a kulcsot Franci néni, mire a csapat kisétált az üzletből.

Odakinn már az utcai lámpák világítottak. Irigyen pislogtak az égbolton ragyogó csillagok felé.

- Tirex! - tolta Eleonóra a dog orra elé Blans bélelt kosárkáját. - Tirex, szagolj szépen!
- Ismeri már a szagot, nem kell aggódnod! - nyugtatgatta Vendel bácsi.
- Akkor jó! - sóhajtott fel Eleonóra. - Féltem, hogy a süteményszag elnyomja.
- Irány a Szemét-szigetek! - adta ki az utasítást a nyomozás vezetője. - Ott kezdjük a keresést!

Franci néni nem kímélte munkában megfáradt lábait, fürgén haladt Tirex nyomában. Vendel bácsinak gyorsítania kellett a tempón, ha lépést akart tartani a csapattal.
- Ne szaladjon már olyan gyorsan, Francika! Tirex már csak ilyen. Előrerohan, de mindig visszajön. Nem kell úgy sietni! De tudja mit? A nyomozás érdekében kis időre visszateszem rá a pórázt.

Franci néni, mintha meg sem hallotta volna a kérlelő szavakat, elmélyülten kotorászni kezdett feneketlen táskája rejtett zugaiban.
- Vár a kis vörös foltos! Vacsorát ígértem neki - magyarázta felpillantva.

A két kandúr a Kotorékdomb tetejéről pásztázta a lakótelepet.
- Látod, Borneó! - kiáltott fel Cuki. - Ott! Ott jön a gazdám! És a te gazdád! És még két alak! Hogy sietnek!
- Az a lány már járt nálunk! - töprengett Borneó. - Úgy tettem, mintha aludnék, de persze őket figyeltem. Képzeld! A gazdám megmutatta neki a mikrobáit.
- Furcsa... Mintha a múltkor azt mondtad volna, hogy senkit nem enged a mikroszkópja közelébe.
- Így van! A mamája a környékére sem mehet, a mikroszkópos asztalon még csak nem is takaríthat. Nem tudom, olyan szokatlan ez az egész. Lehet, hogy a gazdám beteg? Furcsán viselkedik mostanában... Naphosszat csak maga elé bámul.
- Ezen mi olyan különös? Eddig is azt tette, nem?
- De most nem a mikroszkópot bámulja, hanem a falat. Vagy csak úgy bámul bele a levegőbe.
- Ez tényleg furcsa... - bólogatott Cuki.

Borneó folytatta a megfigyelést.
- Mintha valamennyien az óriási kutya után rohannának. Emlékszel rá?
- Persze! Hogy is feledhetném... Ő rontott ránk a Szemét-szigeteknél. Ott a gazdája is! Gyerünk, kövessük őket!
Cuki, meg sem várva Borneó beleegyezését, határozottan lefelé indult a Kotorékdomb keskeny csapásán.
- Esetleg megvárnál?! - morgott Borneó maga elé, és megszaporázta a lépteit, hogy beérje a vörös kandúrt.

Kamu a konténer tetején üldögélt, a távolba révedt.
- Hm... Bolond macska! Elhitted, hogy betartja a szavát az a nő, és hoz nekünk enni - motyogta maga elé. - Sehol senki. Jobban járok, ha körülnézek a kukáknál, hátha akad egy kis harapnivaló. Húzós is eltűnt. Mostanában folyton külön utakon jár. Persze, egyébként sem mernék a szeme elé kerülni. Haragszik rám, hogy lelepleztem, de nem bírtam tovább elviselni ezt az állandó hazudozást.

Kamu felugrott. Teste íves hídba fordult, rövid szőrszálai az égnek meredtek. Az óriási kutya egyenesen felé közelített.

- Tirex egyre erősebben húz... - szólalt meg Vendel bácsi.
- Nem csoda! - válaszolta Tivadar. - Felbőszítette a macskaszag!
- Maradj nyugton, Tirex! - parancsolt rá a gazda. - Várd meg szépen, amíg Franci néni megeteti a macskákat. Azután majd szépen továbbmegyünk! Ül a kutya!

Franci néni előreszaladt.
- Itt van, amit ígértem - kiabálta, és a magasra emelte a macskakonzervet.
- Milyen gyanakvó a kis foltos! - suttogta Eleonóra. - Talán kicsit arrébb kellene mennünk, hogy elfogadja az ételt!