Mesemalom

A telihold kíváncsian kandikált be a pince a törött ablakán keresztül, figyelte, hogy csúszik le Mirci torkán az első falat. Ám a lyuk a következő pillanatban elsötétedett. Blans, Húzós és Mirci riadtan összebújtak. Mégis utolért a végzet, gondolta Mirci keserűen. Ráadásul éppen akkor, amikor végre újra érzek magamban egy kevés erőt. Húzóst is elhagyta fölényes magabiztossága. Horpadt oldalát a többiekéhez nyomva hangtalanul kucorgott a matrac mélyedésében.

Borneó és Cuki a bokor rejtekéből figyelték, ahogy Tirex a fűcsomók között szaglászik, majd egyre gyorsabb tempóban rohan a pinceablakok irányába. Nyomában Tivadar, Franci néni, egy idősebb úr és egy fiatal lány haladt.
- Ez a fenevad valami fontos nyomra lelt! - suttogta Borneó. - Hú, hogy morog! Nem látom jól, hogy mi történik, ez a vastag ág az orrom előtt mindent eltakar. Cuki, tudósíts!
- Rendben! - egyensúlyozott hátsó lábain a vörös kandúr, igyekezve, hogy jobban kilásson. - Fogadok, hogy az a kutya azonnal beugrana a törött pinceablakon keresztül, ha nem féltené az orrát az üvegszilánkoktól. A bácsi most elráncigálja! Nahát... Elmennek! Franci néni és a te Tivadarod is velük megy. Befordulnak a ház sarkánál.
Cuki megdermedt.
- Hallottad? - kérdezte remegő hangon. - Hallottad ezt?!
- Mit? - csodálkozott Borneó. - Mit kellett volna hallanom?!
- Odalentről jött, a törött ablakú pince mélyéről...
Borneó ijedten figyelte a Cuki szemében felvillant, különös fényt.
- Bökd már ki, Cuki, hogy mit hallottál!
- Nevess ki! Mondd azt, hogy képzelődöm, hogy lázálom ez az egész! De ez Blans hangja volt... Tisztán hallottam.

A hirtelen beállt csendet újabb, keserves nyávogás törte meg. A két kandúr tétován egymásra bámult.

- Cuki! Most én is hallottam... De ez nem Blans volt, hanem valaki egészen más... - nyögött fel Borneó. - Bár... egész biztosan csak képzelem, hiszen ez nem lehetséges.
Cuki felugrott.
- Megyek, megnézem, mi rejtőzik az ablak mögött. Félek, kísértetek játszanak velünk. De a végre járok, ha addig élek is!
Borneó sértődötten felemelkedett.
- Ugye, nem képzeled, hogy egyedül mégy, csökönyös macskakandúr?!

Nesztelen léptekkel haladtak előre a gyér fűcsomók között. Orrukat ingerelte a kutyaszag, mely a pincék felé közelítve egyre erősebb lett. Cuki lépett először a törött ablak elé. Bebámult.

- Mi az? Mi van odalenn?
- Semmit nem látok! Le kell ugranunk, ha meg akarjuk tudni. Egy kicsit veszélyes, de én készen állok... - suttogta Cuki.
- Ahogy én is! - válaszolt elszántan Borneó.

A két macska beugrott a törött ablakon át. Szemük gyorsan megszokta a teljes sötétséget, és kisvártatva a kíváncsi holdsugár is a segítségükre sietett.
- Cuki! - hangzott fel Blans kiáltása. - Hát te hogy kerülsz ide?! Csak nem engem keresel?
- Én is itt vagyok... - motyogta Borneó. - Mi az ördögöt csinálsz te ezen a szörnyű helyen? Nem fehér bundás macskakisasszonynak való.

Blans azonban nem válaszolt, nem is figyelt Borneóra. Fátyolos tekintete elmerült a vörös kandúr szemében.

- Na, nekem mára ennyi éppen elég a romantikából... - motyogott Húzós.
- Te itt?! - csodálkozott Borneó. - Hát mégis csak te tartottad fogva Blanst?! Vagy ha nem, hát mi dolgod van itt?
- Nekem ugyan semmi, ő talált dolgot magának - húzta ki magát a kóborkandúr. - Igaz, örökké hálás leszek ezért, hiszen neki köszönhetem a húgom életét...

Húzós oldalra lépett. Borneó ekkor pillantotta meg a helyiségben rejtőző harmadik alakot, a lesoványodott, barna foltos macskát. Mély lélegzetet vett. A fülében hallotta kalimpáló szíve dobogását.
- Mirci! - nyávogott fel. - Kicsi Mirci! Hát te?! Te itt?

Mirci némán bámulta a fekete kandúrt. Ekkora boldogságot már nem remélt a sorstól. Itt van Borneó... Az ő egyetlen Borneója, szerelmes vőlegénye, az éjsötét, karcsú párduc!

- Ti ismeritek egymást?! - kapta fel a fejét Húzós.
- Igen! - suttogta Mirci. - Már jegyben jártunk, amikor elköltöztettek a lakótelepről.
- Micsoda?! - morgott Húzós.

Borneó közelebb lépett.

- A húgod nem merte elmondani neked! - szólt csöndesen. - Félt, hogy nem fogadnál jó szívvel...
- Hm... - bólogatott Húzós. - Talán igaza is volt. Sokkal jobb, hogy csak most tudtam meg, amikor már alaposan kiismertelek. Mircikém! Bátor és jószívű kandúrt választottál. Áldásom rátok!

Borneó meglepetten pislogott Húzósra, a büszke kóborkirályra. Boldogan Mircihez dörgölte kormos fejét.
- Most már minden rendben lesz! - suttogta. - Vigyázni fogok rád!
- Na, ebből elég! - toppantott Húzós, ám közben egyre azon igyekezett, hogy a szeme sarkában megjelent apró könnycseppet eltüntesse. - Milyen fárasztó az érzelgős macskaszerelem!

A folyosón megcsikordult a vasajtó. Kulcsok zörögtek.

- Valaki jön! - figyelmeztetett Húzós.
- Mi lesz velünk?!- remegett Mirci.

A pince előtti folyosórész megtelt a közeledő léptek zajával. Az ajtó előtt egy kutya izgatottan felvonyított.

- Mindennek vége... - suttogta Húzós maga elé. - Mindennek. Ránk találtak!