Mesemalom

Eleonóra tétován toporgott az ajtónál.
- Az imént valaki csöngetett! - szólalt meg Vendel bácsi. - Talán nem hallottad?
- Dehogynem! - köhintett zavartan Eleonóra. - Máris megyek.
- Kiskutyám, kérlek, ne ijeszd meg a látogatót! - fenyegette meg mutatóujjával Tirexet Vendel bácsi.

A dog engedelmesen a fal mellé telepedett, míg a lány ajtót nyitott. A következő pillanatban egy csokor margaréta repült felé.

- Nahát! - csapta össze a kezét Franci néni. - Hogy ez milyen romantikus!
Vendel bácsi sejtelmes mosollyal nézte a piruló fiatalokat.
- Jól van! - lapogatta meg a vendég vállát, akinek arcára zavarodott mosoly ült ki. - Hogy is hívnak, gyermekem?
- Elnézést... - habogott a fiú. - Még be sem mutatkoztam. Micsoda udvariatlanság! Tivadar vagyok - biccentette meg a fejét, és a margarétát sebtében Eleonóra kezébe nyomta.
- Látom, megtaláltad! - kacsintott Vendel bácsi.

Tivadarnak eszébe jutott, hogyan ismerkedett meg Eleonórával. A fára ragasztott fecni, és a titokzatos öregúr, aki most szemtől szemben áll vele. Akkor azt a tanácsot kapta, hogy valakit keressen meg. Napokon keresztül azon törte a fejét, kire gondolhatott. A macskát keresse? Vagy a gazdáját?!

- Talán előkerült Blans? - kutatott a tekintetekben Tivadar.

Eleonóra szomorúan ingatta a fejét. Tivadar a feje búbjáig elpirult. Hát persze! Így már minden világos. Az öreg azt akarta, hogy a lányt találja meg...

- Teljesen új tervünk van Blans felkutatására! - törte meg a hirtelen beállt csendet Franci néni. - Figyelj rám, Tivadar! Ez itt Vendel kutyája, Tirex! Nagyszerű nyomkereső - simogatta meg a kutya fejét, aki nedves orrhegyével hálásán megbökte Franci néni csuklóját. - Azért jöttünk, hogy Blansról szagmintát vegyen.
Tivadar buzgón bólogatott.
- Gyönyörű kutya, és a német dogok híresen jó nyomkeresők.
Tirex büszkén kihúzta magát. Egyetértően vakkantott.
- Érti! Érti amit mondunk! - nevetett felszabadultan Eleonóra, és mindenki vele nevetett.

A fiatalok cinkos mosollyal néztek egymásra. Arcukon nyoma sem volt az iménti zavarodottságnak.
- Akkor a szagmintával meg is vagyunk! - mutatott rá Vendel a kosárra, amely még mindig Tirex lábai előtt hevert. - Már csak azt kellene kitalálni, hogyan fogjunk neki a kutatásnak. Mit mond a nyomozás vezetője?

Most Franci nénin volt a sor, hogy elpiruljon.

- Ugyan, nem vagyok én semmiféle főcsővezető. De néhány ötletem azért akad.
Arcáról a következő pillanatban eltűntek a rózsák. Ijedten a szája elé kapta a kezét.
- Mi a baj, Franci néni? - fogta meg a vállát Eleonóra. - Talán rosszul van?! Hozzak vizet?
Franci néni megrázta a fejét.
- Nem, kutya bajom. Elnézést, Tirex! - biccentett a dog felé. - Csak éppen teljesen megfeledkeztem arról, hogy ma délutánra osztottak be a cukrászdában. Mennyi az idő? Amilyen szédült vagyok, még óra sincs nálam.
- Fél öt! - pillantott Vendel bácsi patinás rolexére.
- Szerencsére még nem késtem el! - sóhajtott fel Franci néni. - Hazamenni már nincs időm, de ha sietek, még odaérek.

Vendel bácsi magasra emelte mutatóujját, mire Tirex nyomban felpattant.
- Odaérünk! - jelentette ki. - Mi is megyünk. Persze, csak ha nincs más tervetek - nézett a fiatalokra -, meghívok mindenkit egy süteményre!
- Köszönettel elfogadjuk! - vágta rá Eleonóra. - Azt beszéltük meg Tivadarral - nézett mosolyogva a fiúra -, hogy ma körbejárjuk a lakótelepet, hátha feltűnik valahol Blans. De talán nem ez a legjobb módja a kutatásnak.
- Nem bizony! - vágta rá Franci néni. - Ha nincs túlságosan sok vendég, meg is beszélhetjük, hogyan vágjnk neki a keresésnek a lakótelep legjobb nyomozókutyájával.
- Úgy legyen! - bólintott Tivadar. - Nekem csak a mikrobakutatásban vannak eredményeim. Tirexre szavazok!

Tirex farkcsóválva vezette a csapatot. Átvágott a parkon, a Hóvirág cukrászdához vezető, lehető legrövidebb utat választva.

- Odanézz! - bökte meg Borneó Cuki oldalát. - Látod, amit én látok?
- A gazdám! - suttogta Cuki.
- És itt az enyém is!

A két kandúr csodálkozva figyelte a menetet, melyet a lakótelep legnagyobb kutyája vezetett.