Mesemalom

Amikor Cuki megjelent, Borneó már több mint egy órája várt rá a Kotorékdomb tetején. Éppen nagy levegőt vett a szemrehányáshoz, amikor a vörös kandúr illatozó finomságot pottyantott az orra elé.
- Má-háj! - nyávogott fel keservesen Borneó.
Cuki határozottan a csirkemájra tette a mellső lábát.
- Szerinted nekem olyan könnyű volt megállni, hogy ne egyem meg a legkedvesebb ételemet, mikor a számban cipeltem ide?! Hm... ahogy Franci néni süti, az valami mennyei. Má-háj... - sóhajtotta. - De gondolnunk kell Blansra! - komorult el. - Te mit hoztál ma?
- Párizsit! - bökött Borneó orrával a rózsaszín korongok felé. - Nálunk általában ez van vacsorára. Tivadar ezt eszi, és ezt adja nekem is. Szegény, ha megtudná, hogy a szájától megvont falatokkal kóbormacskákat etetek...

Szomorúan egymásra néztek, az ételt óvatosan a szájukba vették, és elindultak a Szemét-szigetek felé. Húzós és Kamu már a kuka tetején várták őket.

- Megmondtam, hogy visszajönnek - súgta Húzós Kamu fülébe. - Úgy nézem, sokat ér nekik ez a fehérnép. Különösen a vörös kandúrnak lehet fontos a kicsike...
- Má-hájat hoz, főnök! - vinnyogott Kamu. - Ez hihetetlen! Utoljára cica-mica koromban láttam ilyet a tányéromon, akkor is csak ünnepnapokon.

Borneó és Cuki jó egy méterre a kuka előtt álltak meg, és letették az ételt.
- Itt van, amit kértél! - szólt Cuki, és büszkén megemelte a fejét. - Elhoztuk neked a vacsoránkat.
- Okos macskák vagytok! Nem bánjátok meg! - bólogatott a vezér.

Cuki Borneóra sandított, szemében büszke mosoly bujkált. Borneó azonban továbbra is gyanakodva méregette a kóbormacskákat. Húzós hirtelen lendületet vett, és leugrott a két kandúr elé. Kamu követte.

- Nem túl bőséges - fintorgott Húzós-, de azért megteszi!

Cuki és Borneó szájtátva figyelték, ahogy a két girhes szerzet morogva ráveti magát az ételre. Pillanatok alatt eltűnt az utolsó falat is a foltokban nőtt fűcsomók közül. Húzós úgy emelte magasra csokoládé színű farkát, ahogy a derekas harcokban megfakult zászlót szokás. Pár lépést tett, majd néhány ugrással újra a trónusán termett. Kamu követte.

- A minőség megfelelt! - nyalta meg a szája szélét.
- Főnök! - nyávogta panaszosan Kamu. - Legalább egyetlen falat májat hagytál volna nekem! Megérdemelném!
- Ne butáskodj, Kamu! - intette le Húzós. - Okos macska vagy te, jól tudod, hogy a máj nekem jár.

Felemelte jobb mellső mancsát, és komótosan belekezdett az étkezés utáni mosakodási szertartásba.

- Elnézést kérek, a világért sem akarom megzavarni a tisztálkodásodat - szólalt meg Cuki -, de most már tudni szeretném, hol van Blans!
- A fehér macskalány? - szakította félbe Húzós a talpnyalogatást.
- Ő! - csillant fel Cuki szeme. - Hát persze!
Húzós óvatosan leengedte a talpát. Egyenesen Cuki szemébe nézett.
- Te most viccelsz velem, ugye? Kamu, hallod, mekkora mókamester ez a tigrisbundás?
- Nya-haj! - nyávogott vidáman Kamu. - Tényleg nagyon szórakoztató!
- Hol van Blans?! - borzolta fel a szőrét Cuki. - Utoljára kérdezem!
- Azt ígértétek, hogy váltságdíj fejében elengeditek! - kiáltotta Borneó. - Ebben állapodtunk meg. Lemondtunk miattatok a vacsoránkról. Azonnal engedjétek el Blanst!
Húzós Kamura sandított.
- Hát azt hiszitek, hogy egy fajtatiszta török angóra váltságdíja egy nyiszlett csirke mája és két vékony szelet parizer?
- Kövér máj volt! - fújta fel magát Cuki. Borneó óvatosan megbökte az oldalát, nehogy a vörös kandúr meggondolatlanságra ragadtassa magát.
- A te Blans barátnődet nem mérik ilyen olcsón, azt jobb, ha tudod!
A bandavezér elhallgatott. Fejét a magasba emelve, komoran végigmérte a két kandúrt.
- Egy álló héten keresztül minden este itt legyen a lábam előtt vacsorátok, különben soha nem látjátok viszont azt a cicust!