Mesemalom

Jakab és a strapák a gondolkodtató tányérlevelek körül üldögéltek. Jakab szórakozottan simogatta piros papucsait. Gondolatai messzire kószáltak. Vajon mi lehet anyával, jutott eszébe a kérdés, ami nap mint nap bántotta a lelkét. Biztosan sokat sír szegény... De éreznie kell, hogy nem történt semmi bajom, nyugtatta magát. Milyen jó lenne most otthon lenni, álmodozott, várni, hogy aranyszínűre süljön a rántott sajt, anyához bújni, és igen, kivételesen még azt is megengedni, hogy cuppanós puszit nyomjon az arcomra...

- Mi az, mire vártok itt? - kérdezte harsányan Barbó, a gurgó lurkó, amikor észrevette a sokaságot.
- Nem látod a bokor oldalán a sárga kendőt? - mordult rá Tricepsz. - Az üregi krakatorok új jelentést hoztak. Fontos híreket. Larken odabenn tanácskozik Raxisszal!

Barbó nyakába kapta a lábát, és riasztotta a többi gurgót, akik a vendégbokrok alján fáradtan szundítottak a kiadós gombauzsonna után. Mind többen vették körbe a gondolkodtató tányérleveleket. Amikor Larken és Raxisz kilépett, a tekintetek sápadt arcukra szegeződtek.

- Rossz hírek? - kérdezte riadtan Módusz.
- Eljött az idő... - kezdte Raxisz. - Közeleg az összecsapás órája. Mondán megindította a harmadik háborút a szolgálatot megtagadók ellen.
- Vagyis ellenünk... - suttogta Módusz maga elé.
- Úgy van! - bólintott Raxisz. - Metropol strapa, új nevén Halisszadúr főhadúr és a karvaluszok Kvor vezetésével a Fekete Bodzás ellen készülődnek...

Gurgók és strapák dermedten néztek egymásra. Jakab kétségbeesetten tördelte a kezét. Háború... Eddig ilyesmiről csak történelem órán hallott, és az igazat megvallva egyáltalán nem vágyott rá, hogy átélje.

Larken magasba emelte hosszú ujját, és körbenézett a sápadt arcokon.

- Nem félünk Mondántól! Az új szövetség immáron létrejött, és most megmutatja az erejét. Eljött az idő a kitörésre! Népeink nem élhetnek örökké hegyek sötét gyomrában, bokrok árnyékában. Glejmin nem lehet többé egy hóbortos király játszótere. Mozdítsuk el a trónról! Le vele! Szabad országot akarunk! Gyerünk, induljunk Animinbe!

Larken szavai megacélozták a szíveket. „Szabad országot", „le Mondánnal", kiabálták mindenfelé gurgók és strapák.

- Visszavonulunk haditanácsot ülni! - jelentette be büszkén Raxisz. - Jakab, Módusz! Ti gyertek velünk!

A megszólítottak engedelmesen követték Raxiszt a tányérlevelek félhomályába.

- Larken, én félek, hogy nem nyerhetjük meg ezt a háborút! A karvaluszok óriási erőfölényben vannak... - sóhajtott Módusz.
- Ne légy kishitű, tudod, hogy a bodzakoszorúk segítenek. Ez a titkos fegyverünk! - válaszolt Larken.
- De mi legyen Kfesszonnal? - vágott közbe Módusz. Hangja idegesen remegett. - A karvaluszok éktelen haragra gerjednek, ha megbizonyosodnak róla, hogy vezérük a mi seregünk foglya.
- Szerintem már rég tudják... - legyintett Jakab. - Biztosan Mondánnak is vannak kémei, nemcsak nekünk. Magatok mondtátok, hogy a karvaluszoknak új vezére van, Kvor. Úgy emlékszem, Larken ezt a nevet említette.
- Nem tudhatjuk, mit gondolnak Kfesszon eltűnéséről. Az lesz a legjobb, ha szépen itt marad a Fekete Bodzásban - zárta le a vitát Larken. - Tricepsz majd kiköti! Neki szó nélkül engedelmeskedik!

Aki élt és mozgott, a kitörésre készülődött. A tanács által elrendelt előkészületekből mindenki lelkesen kivette a részét. A strapalányok erős bodzakoszorúkat fontak, a gurgók köveket pattintottak a strapák karcsú nyilaihoz. Esténként valamennyien körbeültek, hogy a legendás hősökről szőtt énekekkel acélozzák meg szívüket.

Módusz a nyílkészítők táborában serénykedett, amikor Tricepsz rátalált. Régóta nem járt a tábor közelében, Kfesszon ápolása minden idejét lekötötte.

- Módusz! De jó, hogy itt talállak! - állt meg mellette Tricepsz. - Képzeld, Kfesszon sebe hamarosan begyógyul!

Módusz felpattant, és távolabb terelte barátját a dolgozó strapáktól.

- Örülök a jó hírnek! Nekem is van újságom a számodra. Bár félek, nem fogsz neki örülni...

Módosz elkomorodott.

- A krakatorok új hírt hoztak. - szólt csendesen. - Hamarosan hadba indulunk! A karvaluszok tegnap támadási parancsot kaptak!

Tricepsz lefékezett. Arcára értetlenség ült ki.

- És ki vezeti a karvaluszokat? - kérdezte megütközve. - Hiszen Kfesszon velünk van...
- Kvor az új főparancsnok! - válaszolta Módusz. - Metropol, akarom mondani Halisszadúr rábízta az irányítást.
- Úgy, most már Halisszadúr?
- Igen. Az az alattomos talpnyaló... - szorult ökölbe Módusz keze. - Most megkapta, amire vágyott. Főhadúr lett belőle! Mindig erről ábrándozott az a nyomorult!

Módusz komor tekintettel nézett társára.

- A tanács azt szeretné, ha Kfesszon nem tartana velünk...

Tricepsz hátra ugrott, mint akit villámcsapás ért.

- Talán nem bíznak benne?!
- Nem, erről szó sincs. Attól tartanak, hogy Kfesszon miatt a vérengző fenevadak még jobban feldühödnek. Gondold csak meg! Szeretett fővezérük az ellenség markában... Kérlek, próbáld valahogy megértetni vele, hogy nem tarthat velünk.

Hirtelen csend támadt. Még a Bodzás madarai is elhallgattak, megszakítva alkonyidéző énekeiket.

- Azt akarjuk, hogy kösd meg!

Tricepsz mereven bámult Móduszra.

- Ha a tanács így határozott, akkor így lesz! - bólintott komoran.

Visszasétáltak a strapákhoz, és Módusz átadta az erős bodzakötelet.

A karvalusz éppen az ágak között bujkáló fények játékát figyelte, amikor Tricepsz mellé lépett.

- A tanács úgy határozott, hogy a kitöréskor nem tarthatsz velünk. Túl veszélyes lenne...
- De hiszen ez őrültség! Segíthetnék nektek! - válaszolt Kfesszon ingerülten.
- Sajnálom, Kfesszon, hidd el, tényleg sajnálom! - simította végig Tricepsz a madár nyakát. - Nem szegülhetek szembe a tanács akaratával! Attól félnek, hogy széttépik seregeinket feldühödött társaid, ha téged fogságban látnak...

Mélyen a karvalusz szemébe nézett.

- Ezt most rád kell kötnöm - mondta szomorú mosollyal, és nyakába tekerte a bodzakötelet.

Kfesszon szó nélkül tűrte. Fejét a mohára fektette.

- Visszajössz értem? - kérdezte csendesen.
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Még szép! - felelte Tricepsz erőltetett vidámsággal. - Jövök, ahogy tudok!

A gurgó eleséget és vizet készített be a bokor aljához, végül szomorúan búcsút intett a gyíkmadárnak.

Összeálltak a hadoszlopok. Raxisz és Larken állt az élen. A strapák és a gurgók bodzakoszorúkkal, nyilakkal felvértezve, tömött sorokban indultak utánuk. Készen a küzdelemre.