Mesemalom

Mondán őrjöngve járkált fel és alá palotája nagytermében. Észre sem vette Metropolt, aki uralkodója parancsát várva, némán álldogált a sarokban.

- Fennakadás a gépezetben! Sokszoros fennakadás... - dühöngött. - Micsoda tragédia! Öt tárgy hiányzik! A számlálási összesítő nem téved. Bár...

Mondán eszelősen felkacagott.

- Ha-ha! Micsoda világ ez, micsoda nemzet! Manapság már a strapákban sem lehet megbízni.

Az asztalhoz szaladt. A halom tetejéről felkapott egy cirkalmas kézírással teleírt papírt.

- Megszöktek! - olvasott bele hörgő hangon Metropol jelentésébe. - Itt az áll, hogy megszöktek! Miféle háládatlan jószágok ezek?! Talán a régi gazdáikhoz kívánkoznak vissza? Hát nem tanulták meg? Az emberek nem figyelnek a gyönyörű tárgyakra. Ezek az ütődöttek lépten-nyomon elveszítenek valamit!

Mondán az ablakhoz lépett.

- Nem bírom elviselni! - nyögött fel keservesen, és keskeny homlokát a hideg üveglaphoz ütögette.

Metropol csendben figyelte uralkodóját. Újabb dühkitörés, gondolta, lenne rá éppen elég oka, az biztos, de ez a szerencsétlen csak a játékai után sírdogál. Pedig igencsak csehül áll a szénája, töprengett tovább. Megszökött a palotabörtön foglya, ráadásul Módusz, a menesztett segédkezett a szökésben. Mindennek a tetejébe eltűnt Kfesszon. De ha az egész ország leégne, Mondánt akkor is csak az bántaná, ha a kedvenc fogpiszkálója lángra kap... Én vagyok itt az egyetlen, akinek helyén van az esze, gondolta, és összeharapta keskeny ajkát.

- Metropol! Hívatom Metropolt! - kiabált Mondán.

Kék palástja a levegőben úszott, ahogy az ajtóhoz szaladt.

- Khm... köhintett a főstrapa.

Metropol kiegyenesedett, és megigazította aranykeretes szemüvegét.

- Itt vagyok, uram!

Mondán megkönnyebbült.

- Metropol! Hűséges barátom! - zokogta, míg göndör, puha fürtjeit Metropol csíkos felöltőjén pihentette.

Kiegyenesedett, és könnyes szemmel nézett a főstrapára.

- Megszöktek! A jelentésedben az áll, hogy öt tárgyam megszökött! Ez példátlan! Azonnal meg kell találnunk őket! Segíts, drága Metropol!
- Uram...- biccentett Metropol.

Hűvös hangja megfontoltságról árulkodott.

- Bizonyára értesültél már a többi kellemetlen hírről is, mely a jelentés következő oldalán áll. Foglyod megszökött a palotabörtönből, és Kfesszonnak két napja nyoma veszett.
- Kit érdekel! - rikácsolt Mondán. - Hozd vissza a tárgyaimat! Most azonnal! Megparancsolom!

Metropol udvariasan mosolygott.

- Uram, mégis kérem, engedd meg, hogy mélyebben elemezzem a helyzetet! Kémeim, a mocsári krakatorok jelentették, hogy a szolgálatot megtagadók összeálltak. A strapák és a gurgók új szövetségre léptek. Velük van menesztett szolgád, Módusz és a gurgója is, na meg a fiú, Jakab. Feltehetőleg ők azok, aki magukhoz vették a tárgyaidat.
- Bűnöző! Letartóztatni! - dühöngött magából kikelve Mondán.
- Felség! Bölcsességed végtelen! Igen, el kell fognunk Jakabot. Csak előbb megindítjuk a harmadik háborút. Háború a szövetség ellen...
- Háború? Már megint háború?! - nyafogott Mondán. - Tudod jól, hogy utálom a háborút! A másodikban is eltörött egy csinos cserépkorsóm. Azóta is gyászolom szegényt...

Metropol magabiztosan mosolygott. Szeme előtt fényes hadúri öltözék lebegett, és a különleges hatalomra gondolt, mely a hadsereg vezetőjének dukál.

- Jakab az ellenállókhoz szegődött. Nincs más mód, le kell csapni rájuk! Csak így tudjuk visszaszerezni az uralkodói szívednek oly kedves holmikat. Uram, ha rám bízod a háborút, ígérem, vigyázok a tárgyaidra!

Mondán gyanakodva méregette Metropolt.

- Azt mondod, a te vezetéseddel?! És Kfesszon? Hol van Kfesszon?!
- A fővezér ismeretlen körülmények között eltűnt. Nem várhatunk arra, hogy visszatérjen! Kvor, Kfesszon szárnysegédje helyettesíti.

Az uralkodó sápadtan nézte a főstrapát.

- A hűséges Kfesszon... Biztosan ebben is a szemtelen fiú keze van!
- Uram... - szólalt meg Metropol. Hanga rekedten suttogott. - A mocsáriak jelentették, hogy Módusz meg akarja mutatni Jakabnak a szerpentint. Nincs sok időnk. Ha nem lépünk közbe, a fiú magával viszi a tárgyaidat!
- Azt már nem! - harsogta Mondán. - Döntöttem! Megindítom a harmadik háborút!

Metropol szeme felcsillant.

- Kiváló ötlet, jó uram! - hajtotta meg alázatosan a fejét.

A király izgatottan nagy kört írt le a fogadószobában, majd újra a főstrapa elé lépett.

- Nem bánom, kinevezlek fővezérnek!
- És a nevem? - vágta rá mohón Metropol.
- Persze-persze! Hogy is felejthettem el, hogy új, fővezéri név is kell! Nos, mától fogva a neved Halisszadúr!

Metropol mélyen meghajolt. Csak ajka remegése jelezte szokatlan izgalmát.

- Kvor kapja meg a Kfesszon ételadagját! Ő vezeti a karvaluszokat! Intézkedj!

Halisszadúr az ajtó felé indult.

- Metropol! - szólt utána Mondán.

A fővezér hátrafordult. Arcán magabiztos mosoly terült el.

- Igen, uralkodóm?
- A fejedet veszem, ha egyetlen tárgyam is megsérül a küzdelemben!