Mesemalom

Gurgók és a strapák hamar összebarátkoztak a Fekete Bodzásban. Míg Raxisz és Larken elmélyülten tanácskoztak, a többiek vidám történeteket meséltek egymásnak. Esténként csapra vertek egy-egy újabb hordó bodzabort, és hajnalig mulattatták egymást táncaikkal. A gurgók a fiatal strapák szemüveg-pörgető táncát követelték újra meg újra, cserébe a homlokkoppantós retyerutyázáért.

Raxisz és Larken a gondolkodtató tányérlevelek alatt sorra vettek minden elképzelhető tervet, ami csak az eszükbe jutott. Ám ahogy végiggondolták, valamennyi megbukott. A hetedik nap végére sűrű csend telepedett közéjük.

- Hetedik napja ülünk itt - szólalt meg Raxisz. Hangjában keserűség csengett - Minden tervünk könnyedén megbukik a karvaluszok ijesztő fölényén. Képtelenség úgy megközelíteni Animint, hogy ne vegyék észre seregeinket.
- Így van - bólogatott Larken. - Kis Medalion sem segíthet már rajtunk. Az üregásó krakatorok jelentették, hogy Kfesszont a meghiúsult támadás óta nem látták szemvédő nélkül repülni.

Raxisz felpattant, és Larken elé állt.

- Mi lenne, ha közmeghallgatást tartanánk? Hátha valakinek eszébe jut valami használható ötlet!
- Egyetértek! - vágta rá a gurgók vezére. - Mindnyájunk bölcsességére szükség van! Gyere, hirdessük ki! Jöjjön a tányérlevelek alá, aki tudja, hogyan vehetnénk körbe Animint.

Lelkesedésből nem volt hiány. Másnap Raxisz és Larken órákon keresztül hallgatták a hajmeresztő ötleteket. Az utolsó jelentkező nem sokkal napnyugta előtt ballagott el. Raxisz tanácstalanul tárta szét a karját.

- Mi lenne, ha megkérdeznénk Jakabot? - csillant fel Larken szeme. - Ő nagyon okos! Mesélte, hogy évek óta iskolába jár!
- Hát persze! - vágta rá Raxisz. - Hogy ez eddig nem jutott az eszembe! De vajon merre kóborol ez a fiú?
- El sem tudom képzelni...- ingatta a fejét Larken.

Raxisz hangos kacagástól himbálózni kezdtek a bodzavirágok.

- Tényleg nem?! Én azt hallottam, hogy a fiú igencsak népszerű a strapalányok körében...- kacsintott.

Raxis gurgókat szalasztott Jakabért. A fiú éppen a bodzaszörp készítést tanulmányozta. Oktatója, egy szeplős, pisze orrú strapa lány ijedten kapta ki az üstből a fakanalat, amikor meglátta a küldöttséget. Sápadt arcát körbefutotta a pír.

- Mennem kell, Szífa! - fordult a lányhoz Jakab, miután végighallgatta a küldöttséget vezető gurgó sietősen elhadart üzenetét. - Szólítanak az államügyek. De hamarosan visszatérek - tette hozzá komoly arccal.

A gurgólány - a csöpögő fakanalat még mindig a magasba emelve - szájtátva bámult Jakab távolodó alakja után.

- Kerestetek, itt vagyok! - kiáltotta a fiú jókedvűen, amikor belépett a tanácsterembe. - Elkészült a haditerv?
- Nem, sajnos nem egészen... - dörmögte Raxisz. - Úgy tűnik, nincs bevethető fegyverünk a karvaluszok ellen.
- Kis Medalion?

Larken szótlanul Jakab kezébe nyomta a jelentést.

- Elnézést! Én ezt a macskakaparást nem tudom elolvasni!
- Ez nem macskakaparás! - mordult rá a főstrapa. - Ez az üregásó krakatorok jelentése.

Visszavette a jelentést, és gondterhelten körbejárt.

- Az áll benne, hogy Kfesszon alaposan felvértezte magát az éles fény ellen - magyarázta, markába gyűrve a jelentést. - Azóta le sem veszi a szemvédőt.

Jakab arcáról eltűnt a vidámság.

- Azt akarjátok mondani, hogy minden hiába?! Hiába a szövetség? Hiába az elszántság? Nincs fegyverünk az átkozott gyíktestűek ellen?!
- Sajnos, így áll a helyzet... - bólogatott komoran Larken.

A strapák vezére Jakab elé lépett.

- Éppen ezért gondoltunk rád - folytatta csendesen. - Te olyan iskolázott vagy! Kifundálhatnál valami okos tervet!
- Ó! - lépett hátra Jakab. Én... én... Nos, én igazán sajnálom, de attól tartok, hogy itt az én tudásom hasznavehetetlen. Ilyesfajta dolgokat nem tanítanak nálunk. Hiszen még a karvaluszok létezéséről sem tudtam eddig...

A fiú kényszeredetten felnevetett. Larken és Raxisz egymás arcát kutatta.

- Nem tudok segíteni... - suttogta Jakab.

A fiú képe elnyúlt. Szomorúan bámult maga elé. A könnycseppek szemhéja zsilipével játszadoztak.

- Akkor most mi lesz? - jajdult fel. - Lehet, hogy soha nem jutok haza...
- Ne sírjál, no! - lépett hozzá Raxisz, és nagy tenyere ügyetlen mozdulatával végigsimította Jakab vállát.