Mesemalom

Larken körbejárt. Kiválasztott két strapát, és maga is Jakab mellé lépett.

- Veletek tartok! - emelte fel a kezét Módusz. - Képtelen lennék tétlenül üldögélni, és csak várni a híreket!
- Rendben! Induljunk! - vezényelt Jakab. - Ki tudja, nem késtünk-e el máris! Ha szerencsénk van, Tricepsz még nem érte el a barlangkijáratot! Talán van esély...

A csapat szinte nesztelenül surrant a szűk rejtekösvényen, mögöttük megadóan borultak össze az üreges bodzaszárak. Gyorsan kiértek a Fekete Bodzás szélére. Jakab intésére lehasaltak, és a bodzalevelek oltalmából az eget kémlelték. A fiú dermedten figyelt. A következő pillanatban száz meg száz karvalusz jelent meg a sziklák felett.

- Melyik lehet Kfesszon? - suttogta Módusz.
- Azt a madarat keresd, amelyiknek csukott csőrrel is látszik a nyelve. Kfesszon alsó csőrkávájának bőrlebenyéből hiányzik egy darab. És persze ő a legnagyobb testű karvalusz. A legöregebb. Észre fogod venni!
- Megvan!- mutatott az egyik strapa egy feltűnően termetes karvalusz irányába. Ő lesz az, innen is jól látszik a csőrhiány. Ott van, nézzétek!

Módusz izgatottan megrángatta Jakab kabátujját.

- Odanézzetek! - mutatott a barlang irányába. - Az ott Tricepsz! Most lépett ki a barlangból! Spirituszt is látom a kezében!
- Igen! - örvendezett Larken. - Látjátok? Nem egyedül tért vissza! A szabad gurgók mind vele tartottak!

A következő pillanatban rémülten nézték Tricepsz kapkodását, ahogy kétségbeesetten próbálta visszaterelni gurgóit a szűk barlangszájon át.

- Végük van! - nyögte Larken. - Igaza volt Módusznak! Az új szövetségnek máris vége...
- Elég legyen a siránkozásból! - kiáltott Kis Medalion. - Jakabnak koncentrálnia kell. Elhallgassatok!

A fiú nyugalmat erőltetett magára. Nem, gondolta, most nem remeghet a kezem. Tricepsz élete múlik rajta.

Úgy tűnt, Kfesszon egy pillanatra sem veszi le sasszemét a barlang kijáratáról. Eljött a jutalom órája, gondolta a karvaluszok fővezére, ma végre nem portyázott hiába. Könnyűszerrel megkaparinthatja az értékes zsákmányt. Odalenn van a gurgó szökevény és esélye sincs már, hogy visszajusson a barlangba. Mondán készítheti a fejedelmi lakomát, ujjongott.

Gyíklábával hátrarúgott, erős szárnyait kiterjesztette, és a csapat elé repült. Karvaluszai tudták, hogy ez a támadás jele. A gyíkmadarak teste megfeszült, éles szemük a gurgóhadra fókuszált. A gurgók kétségbeesetten taszigálták egymást a barlang szájánál. Kfesszon megfordult, és erőteljes szárnycsapásokkal megkezdte a célra repülést. A többiek sebes iramban haladtak a nyomában. Árnyékuk hatalmasra nőtt a mezőn.

- Víjjáá! - visított Kfesszon.

Ám a következő pillanatban agya eltompult a fájdalomtól. A fény éles sarlója egyenesen a pupillájába vágott. Lelassította röptét, mire a karvaluszok is visszavettek a tempóból, és tétován egymásra néztek. Vajon mit akar a vezér, kérdezték a tekintetek. Nem, ez kibírhatatlan, nyögött fel Kfesszon, és élesen irányt váltott, úgy, hogy végre kitérjen a szemébe fúródó fénynyaláb útjából. El innen, gondolta, el kell érnie a kopár szirteket. Ott nem történhet baj. De ha a többiek észreveszik az erőtlenségét, a fővezérségnek egész biztosan vége... Majd elmagyarázza nekik. Biztosan sok gurgó van még odalenn a sziklavájatban, jutott eszébe a mentő ötlet, meg kell várni, amíg valamennyi előbújik, és csak akkor szabad lecsapni. Igen, ez nem más, mint a karvalusz nagyvezér bölcs döntése, nyugtatta magát. Nem vehetik észre, hogy baj van a látásommal...

Jobb szárnyát maga alá húzva jelezte, hogy törölte a támadást.

Tricepsz már a hátában érezte a gyíkmadarak karmait. Félve tekintett fel újra az égre, de a felhőrajt most távolodni látta. Csoda történt, dobbant meg a szíve. A karvaluszok hátat fordítottak. Futni hagyták a szabad prédát... Szíve még mindig hangosan dörömbölt a mellkasában. De semmi kétség nem maradt. A karvalusz sereg egyre távolodott.

- Mit tegyek most? - mormolta maga elé.
- Bíznak benned! - parázslott fel Spiritusz. - Használd ki az időt, bármi legyen is az oka, hogy hátat fordítottak.
- Igazad van, Spiritusz! - nézett rá hálás mosollyal. - Gurgók! A karvaluszok meghátráltak! Gyerünk, kifelé a járatból, irány a Fekete Bodzás!

Tricepsz irányította az átkelést. A barlang bejáratánál állt, és utat mutatott a hetvenhét gurgónak.

- Rohanjatok, ahogy csak bírtok! - hangzott fel harsány kiáltása. - Odaát a bokrok alatt vár ránk a szabad strapák népe!

Aznap este tizenkét hordó bodzabort ütöttek csapra a strapák. Glejmin valamennyi történelemkönyvébe bekerült a dátum, melyet máig úgy neveznek, az új szövetség hajnala. Raxisz és Larken híres esküvésének napja, hogy szabad strapák és gurgók együtt harcolnak az eszét vesztett Mondán ellen, és visszaszerzik népeik szabadságát.