Mesemalom

Száz szemüvegen át száz kíváncsi szempár szegeződött Kis Medalionra.

- Elmesélem, mi történt velem a Nagy Lélekavatási Szertartáson, Mondán palotájában, ahol jelen volt Kfesszon is, a karvaluszok fővezére.

Kis Medalion öntudatosan nézett végig a megszeppent strapákon.

- Aznap rengeteg új ékszernek adományozott Mondán lelket. Én természetesen az elsők között voltam.
- Ha nem mondod, valószínűleg akkor is így képzelnénk...- mosolygott Jakab, de a medál meg sem hallotta a gúnyos szavakat.
- Még most is tisztán látom magam előtt... A palota ablakán keresztül beragyogott a nap. Úgy éreztem, csillogásra vágyom. A sugarak szépen csiszolt, arany fedelemet csiklandozták, és én élvezettel vertem vissza őket. Csakhogy... Éppen Kfesszon pupillájára. Képzeljétek, az addig mozdulatlanul álló gyíkmadár erre összerázkódott, mint akit kiráz a hideg. Tudjátok mit jelent ez?! Megzavarta a ceremónia szigorú rendjét!

Larken töprengve nézett Kis Medalionra.

- Úgy hallottam, az ilyesmi főbenjáró bűn Mondán palotájában!
- Bizony, így van! Ha láttátok volna Mondánt! Dúlt-fúlt féktelen haragjában!

Jakab összerázkódott.

- Volt szerencsém ilyesmihez! - kiáltotta. - Hisztérikusan kiabál és parancsokat osztogat!
- Igen! Kfesszonnal sem viselkedett másképp. Pedig a karvalusz hajbókolva kérlelte, hogy engedje el a szertartásról.
- Miért? - csodálkozott Módusz.
- Azt állította, hogy a túlzottan erős fénytől nagyon erősen megfájdul a feje, a halántékát éles fájdalom gyötri. Azt mondta, nem gondolta, hogy a palotában is szükség lehet a szemvédőjére, és azt ígérte, soha többé nem lesz ennyire könnyelmű.

Módusz Jakab mellé lépett, és lehajolt Kis Medalionhoz.

- Azt akarod mondani, hogy újra megpróbálnád? - kérdezte, és a szeme élénken csillogott.

A medál büszkén kihúzta magát.

- Szívesen megpróbálom! Úgy hallottam, Kfesszon azóta se hordja a szemvédőjét. Nem szereti viselni.
- Ez bizony így van! - bólogatott Larken.
- Reménykedjünk, hogy most sem vette fel... - bólogatott Kis Medalion. - Gyönyörűen süt a nap. Valaki, aki jól tud célozni, vegyen a nyakába, és irányítsa a fedelemről visszaverődő sugarakat egyenesen a fővezér szemébe. Ki vállalja? - nézett körbe.

A strapák sorai között morgolódás támadt. Fejüket lehajtva titkon egymást figyelték.

- Én jó célzó vagyok - kiáltott fel Jakab.

Szeme büszkén csillogott.

- Vállalom a küldetést!