Mesemalom

A két tüsténmanó szótlanul baktatott a frissen esett, magas hóban, ami még a furmányoknál is furmányosabban tüntette el a határlesők által kitapodott ösvényt. Kajtánka és Lupi igyekeztek Mimi csizmanyomaiba lépni. Körülöttük havas csúcsok meredeztek, égbe kiáltva szomorú, fejedelmi magányukat.
Picasso riadtan pislogott Lupi iszákjában, ahova újra bekérezkedett. Lupi béketűrően cipelte a macskát. Mindketten tudták, hogy erre a helyre még a bélelt macskanadrág sem elég. Picasso képtelen lenne követni őket a magas hóban.
Mimi egyre fáradtabban törte az utat. A csizmáját újra meg újra belenyomta a magas hóba, azután nehézkesen kihúzta. Lassan haladt, de így is hálát adott az égnek, hogy nem süllyedt el. Olykor hátrapillantott, hogy a két tüsténmanó bírja-e még.
- Ott! - kiáltott Mimi. - Látjátok ott azokat a dombokat? Biztosan ezek lesznek a játékdombok!
- Igen! - bólogatott Lupi. - Ez szinte bizonyos. Egyenetlen a felszíne, még így is látszik, hogy mindenféle dolgot összedobálhattak ott.
Kajtánka megállt. Elkeseredetten nézett a dombok felé.
- Mindent belepett a hó! - kiáltotta. - És nem is egy domb van. Ha jól számolom, legalább négy. Hogyan fogunk itt megtalálni egy aprócska karkötőt?
- Igazad van, nem lesz egyszerű...- felelte Lupi. - De meg kell próbálnunk. Nem igaz, Mimi?
A kislány hálásan nézett a tüsténmanóra.
- De igen, hiszen ezért jöttünk! - felelte bíztató mosollyal.
Valamennyien a dombokat figyelték. Előttük szakadék húzódott, melyet hatalmas, hóval fedett építmény ívelt át.
- Ez hát a híd, amiről kölyökmanó koromban apókám annyit mesélt... - suttogta Lupi. - Alatta a híres szakadék, a Fagyrogyás. Így emlegetik a tüsténmanók. Több száz méter mély. Állítólag a Nagy Zombor őse saját kezűleg hordta ide a köveket a környező hegyekből, s aztán maga építette fel a szakadékon átívelő kőhidat.
- Nincs korlátja...- sikított halkan Mimi. - Félek! Nekem tériszonyom van!
A két tüsténmanó egymásra nézett.
- Kitaláltam valamit! - szólalt meg csendesen Lupi. Ez a híd van annyira széles, hogy hárman is elférjünk rajta, szépen, egymás mellett.
- Igen! - lelkendezett Kajtánka. - Én is így látom. Talán az sem esik le a mélybe, aki a szélén halad...
- Jaj, ne! Ne mondj ilyet! - ijedezett Mimi. - Nem bírom hallgatni!
Lupi bölcsen mosolygott.
- A tüsténmanók messzeföldön híresek az ügyességükről. Nem kell tartanod semmitől! Ha szeretnéd, nyugodtan csukd be a szemed. Mi majd átvezetünk a szakadék felett. Picasso! - kiáltott hátra a zsákban kucorgó macskának.
- Mi van, mi a baj? - nyávogott a megszólított potyautas.
Picasso, aki Lupi zsákjában éppen elszunyókálni készült, nagyot ásított, és sértődötten kidugta a fejét.
- Ajajj! Mekkora szakadék! - nyílt hirtelen tágra a pupillája.
- Meg kell ígérned, hogy innentől fogva nem mocorogsz a hátamon! - szólt rá Lupi. - Meg tudod tenni?
- Megpróbálom... - felelte csendesen. - Biztonságban leszek?
- Hát persze! - felelte Kajtánka. - Az a szerencsénk, hogy most nem fúj a szél. Induljunk máris!
A két tüsténmanó szorosan Mimi mellé állt, Lupi a jobb, Kajtánka a bal oldalára.
- Fogd meg a kezünk! - unszolta kedvesen Kajtánka. - Gyerünk!
Mimi megmarkolta Lupi és Kajtánka kesztyűbe bújtatott, apró kezét.
- Vezessetek! Történjen, aminek történnie kell! Én befogom a szemem.
Azzal a menet elindult. Nagyon lassan haladtak. Mimi remegő lábakkal, óvatosan lépegetett a két tüsténmanó között. Picasso mozdulatlanul ült a zsákban. Még a bajszát se merte megmozdítani.
- Messze van még a túloldal? - kérdezte Mimi remegő hangon. - Nem bírom már sokáig!
- Nyugalom! - felelte Lupi. - Túl vagyunk a felén. Látod, nem történt semmi baj!
- Kicsit jobban kellene igyekeznünk! - szólalt meg Kajtánka. - Úgy tűnik, feltámadt a szél...
Mimi összeharapta az ajkát. Arra gondolt, amiért elindult erre a kalandos útra, a barátságra, és amit ezért vállalt. Bólogatott.
- Diktáljátok a tempót!
A két tüsténmanó egymásra nézett, és ütemesen, összehangoltan gyorsítani kezdték lépteiket. Szélúrfi kíváncsisága hamar elért az utazókig. Látni akarta, kik kelnek át a Fagyrogyáson. Nahát! Ezek nem azok az okostojás furmányok, gondolta magában. Azzal nekilendült, hogy próbára tegye az utazók bátorságát és erejét. Belesivított a levegőbe, de elkésett. Már nem tudott kárt tenni senkiben. Lupi, Mimi, Kajtánka és Picasso biztonságosan átkeltek a túloldalra. Szélúrfi sértődötten odébbállt. A havas dombok tetején megcsillantak a napsugarak.