A játékdombok
- No, Mimi, nézz körül! - noszogatta szelíden Kajtánka a még mindig lezárt szemű kislányt. - Itt vagyunk a játékdomboknál.
Mimi végre felnyitotta a szemét, és ámulva figyelte a hatalmas, hóval borított kupacokat.
- Nahát! - kiáltotta. - Mekkora kupacok! Ez a munka tényleg nem lesz egyszerű.
- Én kiváló kutató vagyok! - hencegett Picasso, aki a zsákból egyenesen Lupi vállára mászott át. - Nemrég felkutattam egy valódi egeret - hencegett megkönnyebbülten.
- Jaj, ne! - sivalkodott Kajtánka.
- Nyugi! - intette le Mimi. - Az én macskám. Egeret még csak tévében látott. Erre akár meg is esküszöm!
Lupi egy határozott mozdulattal leemelte válláról a sértődött macskát, és letette a hóba. Kajtánkára nézett.
- A Nagy Zombor nem riaszt el, ugye, Kajtánka, de egy kisegértől sivalkodni kezdesz. Sosem fogom megérteni a manólányokat.
Mimi nevetett.
- Gyerünk, lássunk neki a halmoknak! Mindenkinek jut egy-egy. Amint karkötőt találtok, mutassátok meg nekem!
Azzal kesztyűs kezével megbontotta a legközelebbi hóhalmot.
- Nahát! Kisautó! - kiáltotta, és zsákmányát a magasba emelte. - Játékbaba! Micsoda kincsek!
- Jégbe fagyva...- suttogta Kajtánka.
- Gyerünk! - kiáltotta Mimi. - Ássatok! Kajtánka, te menj a második dombhoz, Picasso a következőhöz, Lupié a negyedik. Munkára!
Valamennyien szótlanul engedelmeskedtek a parancsnak. Kíváncsi várakozással seperték le egy-egy foltról a friss havat.
- Csörgős sipka! - kiáltotta Lupi.
- Nézzétek! Babaágy! - nevetett Kajtánka.
- Cumisüveg! - heherészett Picasso.
Elkeseredetten próbáltak beljebb hatolni a játékdombokba, de Szélúrfi és Hidegapó alaposan összefagyasztotta már a halmot.
- Ez nem fog menni... - pityeredett el Mimi. - Feleslegesen jöttünk el idáig. Lupi, Kajtánka, hiába segítettetek. Itt a sok játék a csillogó jég fogságában, de képtelenség a halmokat átvizsgálni. Csak a jeget kapirgáljuk, nem tudunk mélyebbre ásni.
Mindenki Mimi köré gyűlt.
- Ne keseredj el! - simogatta meg kesztyűs kezét Kajtánka. - Lupi biztosan kitalál valamit! Ő olyan okos.
Lupi nagyot sóhajtott.
- Talán ha lenne egy csákányunk. Vissza kell térnünk a furmányokhoz! Ők biztosan tudnak kölcsönözni egyet.
- Én nem megyek sehova! - tiltakozott Picasso. - Olyan fárasztó volt az úúút...
Lupi szeme szikrákat szórt.
- Még te nyávogsz?! Végig én cipeltem a fenekedet. Hálátlan jószág!
- Ez képtelenség - rázta a fejét Mimi. - Nincs elég időnk! Ki tudja, mikor jelenik meg a Nagy Zombor...
Kajtánka eltátotta a száját. A szeme kikerekedett.
- Mi az, mi a baj Kajtánka? - kérdezte Lupi. - Rosszul vagy?!
- Ott! - mutatott a dombok közötti hómezők felé. - Minden elveszett. A Nagy Zombor itt is van...
Reméljük, hogy tetszett a mese 28. része.
Ha igen, maradj velünk, hamarosan folytatjuk!
Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!