Mesemalom

Mimi elgondolkolva üldögélt a huppantó szélén, ahol Lupi még mindig jóízűen húzta a lóbőrt. Annyi minden történt vele. Egy vadidegen ország vadidegen kunyhójában egy vadidegen manó horkol mellette. A másik Picasso bajuszát törölgette. A macska kéjes élvezettel fogadta a tüsténmanó lány gondoskodását. Miminek eszébe jutott, vajon mi lehet otthon, hogy hamarosan megérkezik a barátnője, és a barikariról egyelőre semmi nyom.
A lány keserű gondolatait Lupi szakított meg, aki nagyot horkantott, és hirtelen felült.
- Nagyszerűen érzem magam. Újra segítőkészen!
Mimi felé fordult.
- Igen, már emlékszem! - pislogott riadtan. - Te vagy az az idegen lány odafentről, az emberek földjéről.
Elhallgatott, és aggodalmasan dörzsölgetni kezdte a homlokát.
- Azt még nem mesélted el, miért jöttél Korgiba!
- Mert nem is kérdezted! - ásított a macska. - Néma manónak az anyja sem érti a szavát.
Mimi tekintete mérges nyílként hullott Picassora.
- Fontos dolog miatt jöttünk! - sóhajtott Mimi. - Eltűnt a barikarim. Otthon már mindenütt kerestem, de se híre, se hamva. Mintha a föld nyelte volna el. Egyetlen nyomot találtunk, egy kötelet, ami egyenesen ide, hozzátok vezetett.
Lupi felugrott.
- A kötél! Semmi kétség, furmánykéz van a dologban!
Mimi értetlenül nézett rá.
- Míg mi magunkat nem kímélve minden erőnkkel segítünk, addig ezek a rémes népek, a furmányok, mindent tönkretesznek. Folyton mesterkednek valamiben. Szemtelen banda!
- Furmányok?! Még soha nem hallottam róluk. Igaz, eddig a tüsténmanók létezéséről sem tudtam. Mondd csak, Lupi, kik ők?
- Istenverte nagykalapos, szakállas manónép. Elfajzott távoli rokonaink. Még rendes kunyhókat sem építenek maguknak, csak meghúzzák magukat itt-ott, elcsennek ezt-azt. De legfőképpen állandóan okoskodnak.
- Ki nem állhatom a furmányokat! - szontyolodott el Kajtánka. - Nem hagyják, hogy segítsünk nekik. Mindenkinél bölcsebbnek gondolják magukat. Folyton folyvást valami buta ötlettel állnak elő, amivel megszédítik a tapasztalatlan tüsténmanókat.
Mimi elgondolkodott.
- Már értem! Ti azt gondoljátok, hogy a barikarim eltűnéséhez köze lehet a furmányoknak?
Lupi bólogatott.
- Nagyon is! Ugyanis idelenn egyetlen nép használ átlátszó köteleket ahhoz, hogy feljusson Emberföldre. Ők!
- Körül kell néznem a furmányok közt! - vágta rá Mimi.
Picasso nagyot ásított.
- Azt meg hogy csináljuk? Nem ismerünk errefelé senkit és semmit. Ugyan, merre indulhatnánk?
- Az igaz! - szontyolodott el Mimi. - Nem tudom, mi tévők legyünk, kitől kérhetnénk segítséget.
A segítség szóra mindkét tüsténmanó felpattant.
- Kitől mástól?! Tőlünk? Majd mi! Majd mi! - kiabálták egymás szavába vágva, boldogan. - Mi segítünk! Megtaláljuk azt a karibarit!