Mesék » Samu » (8.) Bori és Sárkány Mama

Bori és Sárkány Mama

Saroltának sem ment a szunyókálás ezen a vasárnap délutánon. Kedvenc barlangfülkéjében heverészett, miközben gondolatai egyre Samuhoz tértek vissza. Megfigyelte, hogy a sárkányfiú egyre kevesebb időt tölt otthon. Vajon merre járhat, gondolta, és felpattant. Jobb lesz, ha ennek utánajárok, határozta el magát. Remélem, nincs semmi baja...

A Sárkányföldet felhevítő forróságban nem volt kedve a repüléshez. Megcsörgette a barlang elé akasztott gyíkkonzerves dobozt, hogy hívja az SRT-t. A taxivállalat felvette a rendelést, és kisvártatva megérkezett a kockás lepedővel leterített sárkányfogat.

A háromfejűek fújtatva fékeztek, amikor a kocsi befordult Sárkány Mama barlangja elé. Bori félelmében Sári szárnya mellé bújt. Sarolta kikászálódott a taxiból. Azonnal kiszúrta a látogatót.

- Sároztok! - köszönt illedelmesen. - Nem gondoltam, hogy vendégetek van. Elnézést kérek, ha tudom, nem zavarok.
- Sároz, Sarolta! Semmi baj, örülünk neked. Samu kedves ismerőse látogatott meg minket Emberországból. Ismerkedjetek össze!

Bori és Sarolta udvariasan biccentettek, és ki-ki zavartan elhadarta a nevét. Bori már sokat hallott Saroltáról, tudta jól, hogy ő a Samu számára kiszemelt menyasszony. Kicsit félős, gondolta, de egészen kedves sárkánylánynak tűnik. Milyen szép pár lenne belőlük...

Sári lelkendezve újságolta Saroltának, hogy Borit mennyire érdekli Sárkányország és az itteni szokások.

- Mit szólnátok, ha játszanánk egyet? - kiáltotta Bori. - Én nagyon szeretek fogócskázni. Gyertek!
- Miért is ne? - mondták a lányok.

Bori útmutatása alapján gyorsan belelendültek az új mulatságba. Sarolta és Sári kacagtak, nagyon tetszett nekik a játék. Még a levegőbe is felemelkedtek jókedvükben, de csak éppen hogy. Jól tudták, hogy Bori csak a földön tud együtt játszani velük. Samu csak állt, és bambán bámulta őket. Azon tűnődött, hogyan melegedhetett ilyen rövid idő alatt össze a három lány.

- Ha-a-ha Borit a sárkányországi szokások érdeklik - lihegte Sarolta -, akkor mi is mutassunk neki egy jó játékot! Játsszunk tűzfújósat!
- Attól tartok, nekem az nem fog menni - biggyesztette le az ajkát Bori.
- De kár! - sajnálkozott Sarolta. - Akkor játszunk tappancsolósat!
- Azt hogy kell?
- Megpróbálunk egymás tappancsára lépni. Nagyon jó móka!

Bori gyanakodva mérte végig a karmos, pikkelyes sárkánylábakat, azután a saját cipőjére pillantott, és a fejét ingatta.

- Félek, az én lábamnak nem tenne jót ez a játék.
- Semmi baj! - nevetett Sarolta. - Akkor játsszunk...

De a szó benne szakadt. Hangos ásítozás, és farokcsapkodás hangja hallatszott a barlangból.

- Te jó ég! - suttogta ijedten Sári. - Felébredt a mama! Bori, gyere, rejtőzz gyorsan a hátam mögé, nehogy észrevegyen! Abból baj lesz!

Borinak nem kellett kétszer mondani. Remegő térdekkel behúzódott Sári háta mögé. Éppen jókor. Egy pillanattal később Sárkány Mama kilépett a barlangból. Meglepetten nézett körül a fiatalokon. Nahát, együtt vannak, gondolta. Különös. Sári folyton elszédeleg, és újabban Samu is ritkán tölti itthon a vasárnapot. Saroltát pedig hónapok óta nem láttam...

- Sároz, mama! Jól aludtál? - kérdezte Samu színlelt könnyedséggel.
- Ühüm - ásított-, jól, csak kicsit törte az oldalamat a szeneslapát...
- Igazán sajnálom, mama - szólt Sári szemlesütve. - Én hagytam ott.
- Semmi baj! - nevetett Sárkány Mama. - Hát ti? Hogyhogy együtt? Úgy örülök!

Bori keveset tudott a sárkányokról. Azt sem tudta, hogy amikor egy sárkány megörül valaminek, akkor csinos tűzgyűrűt fúj. Sárkány Mamát pedig most majd szétvetette a boldogság, hogy Samut és Saroltát végre együtt látja. Hatalmas lángkarikát fújt az ég felé, mire Bori felvisított.

- Mi volt ez? - hördült fel Sárkány Mama.
- Nyugodj meg édes mamácskám! - csitítgatta Samu. - Szeretnénk valakit bemutatni neked!

Bori térdei összeakadtak a remegéstől, de nem volt mit tenni. Lassan előbújt Sári háta mögül.

- Sa-sa-sa-sa-sároz! - nyökögte.
- Sároz! - mordult rá Sárkány Mama. - Hát te? Ki vagy, és hogy kerültél ide?
- Majd én mindent elmondok! - hadarta Samu. - Emlékszel arra, amikor elkergettél Sarolta miatt?
-
Sárkány Mama sötéten bólogatott. Hogy is feledhetné azt a napot és az álmatlanul töltött éjszakát...

- Eltévedtem, azt tudod, de azt eltitkoltam még előtted is, hogy Emberországban kötöttem ki. Akkor ismertem meg Borit. Nagyon kedves lány. De a mamája igazi sárkány!

Samu szavai tovább bőszítették a mamát.

- Ezer kemence! Miket hordasz itt össze, Samu fiam? Emberországban nem élnek sárkányok, és köztünk nem lehet barátság! Ezt már az óvodában is tanították! Hova lenne a világ, ha mindenki le-fel sétafikálna Sárkányország és Emberország között. Meg-til-tom! - üvöltötte. - Meg-til-tom, hogy egy emberlánnyal barátkozzatok! Kislány, azonnal szedd a sárkányfádat és indulj haza! Menj, amíg jó kedvemben találsz!

Bori szája lefelé görbült.

- De hát azt sem tudom, hogy merre induljak! És félek is, hogy nem lesz minden sárkány olyan barátságos, mint Samu, Sári vagy Sarolta. Kérlek, ne kergess el így... - könyörgött, és hatalmas könnycsepp gurult alá sűrű szempillái árnyékából. - Az anyukám otthon vár! Kétségbe lesz esve, ha nem érek haza vacsorára!

De Sárkány Mamát nem indították meg az emberkönnyek.

- Elég legyen a nyavalygásból! Tűnj el a szemem elől! Ugyan, kit érdekel, hogy mi történik veled, csenevész emberfajzat! Arra van Emberország! - bökött dohogva a mamutfenyő erdő irányába, melynek égbenyúló, hatalmas fái kísértetiesen festettek az alászálló szürkületben. - Gyerünk, kotródj innen!

Sarolta Sárkány Mama elé lépett.

- Nem engedhetem, hogy egyedül vágjon neki a mamutfenyő rengetegnek. Azt az erdőt nagyon öreg sárkányok lakják, olyanok, akik gyűlölik az embereket. Nem hagyom Borit a sorsára! - mondta, és az izgalomtól izzott a parázs az ajka szélén.
- Én sem! - kiáltotta Sári. - Nem kószálhat egyedül Sárkányföldön.

Samu tátott szájjal csodálta a lányok bátorságát.

- Az pedig csak természetes, hogy én is vele megyek! - bökte ki. - Én hoztam őt ide! Felelős vagyok azért, hogy épségben hazaérjen.

Útnak indultak. Faképnél hagyták a barlang mellett toporzékoló Sárkány Mamát, aki dühében liláskék füstöt eregetett.

Repülésről sajnos, szó sem lehetett, hiszen a sárkányok alkonyattól pirkadatig nem kaphatnak szárnyra.

 


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére