Mesemalom

Úgy megy már az éjszakai szökés, mint a karikacsapás! Hazatérve beosonok szépen a billenős ajtón, és óvatosan visszakúszom a szőnyegemre. De mi történik itt?! Te jó ég! Edgár jellegzetes papucscsoszogásának hangját hallom. Hirtelen kattan a villanykapcsoló. Edgár megáll előttem. Frizurája költői összevisszaságban, csíkos pizsamanadrágja a padlót söpri. Az ajtófélfának támaszkodik, és rám néz.

- Mi az Römi? Nem tudsz aludni? Nyikorgást hallottam az előszobából.

Fejemet lehajtom a szőnyegre. Úgy teszek, mint aki rettenetesen álmos, és fogalma sincs, hogy mi baja van a gazdának.

Edgár szerencsére nagyon álmos. Megvakarja a fejét, és legyint.

- Jobb lesz, ha visszafekszem! Biztosan csak álmodtam...- mondja, azzal hátat fordít és lekapcsolja a villanyt.

A szívverésem csak lassan csillapul. Nem, biztosan nem vette észre... Talán tényleg csak rosszat álmodott, és félálomban kibotorkált. De azért jó lesz egy kicsit jobban vigyázni.

A következő nap végig azon jár az eszem, hogy Edgár vajon tényleg nem vett-e észre semmit? Újra egész későn jön haza az irodából. Látom az arcán, hogy valami nagyon bántja.

- Mit gondolsz, kiskutyám? Miért csinálják ezt velem? Dolgozzak a hétvégén! Könnyű azt mondani! És mi lesz a pihenéssel? Mi lesz Almácskával? Úgy volt, hogy leautózom hozzá, de most ennek lőttek! Egész hétvégén körmölhetek!

Szegény gazda! Régebben is sűrűn morgott ilyesmiért, de csak rövid ideig. Utána szépen feltűrte az inge ujját, és fel sem állt az íróasztal mellől. Amikor belefeledkezett a munkába, még azt is elfelejtette, hogy néha a kutyájának is pisilnie kell, nem csak neki! Ha már nagyon bántott a szükség, a pórázt a számba kapva halkan nyüszítettem, hogy vegyen már észre, és menjünk ki végre...

Mostanában azonban egyre nehezebben veszi rá magát a munkára. Úgy látom, nem fűlik hozzá a foga. Nem is csodálom. Kinek van kedve éjjel-nappal dolgozni... Szegény gazda!

Itt az esti séta ideje, de még nem kezdett neki a munkának. Mi lesz ebből? Te jó ég? Csak nem... De, igen. Éjszakai munka... Edgár egész éjjel az íróasztal mellett ül, én meg fekszem a szőnyegen, mint aki alszik. Pedig egyáltalán nem jön álom a szememre. A mindenségit! Már rég a haditanácson kellene lennem!

Később újra benézek a szobába. Edgár az íróasztalra dőlve alszik. Szegény... Legyőzte a fáradtság. Most mit tegyek? Már túlságosan késő van! A többiek biztosan nem vártak meg a haditanáccsal. Sőt... valószínűleg azt gondolják, hogy áruló vagyok. Ajj... Nagyon bánt ez az ostoba tehetetlenség! Vajon megtudtak valamit erről a Sankáról?

De mi ez a zaj odakinn? Mintha valaki az ajtót kaparászná. Te jó ég! Talán betörő? Csigavér, Römi! Most megmutathatod, milyen házőrző vagy! Odakúszom. Dobogó szívvel, a lélegzetem is visszafojtva felhajtom a lapocskát.

- Pempő!!! Hogy kerülsz te ide?! A frászt hoztad rám!
- Még te kérded? Úgy, hogy nem jöttél el a haditanácsra, pedig megígérted! Szerencsére Defekt a múltkor titokban hazáig követett, úgyhogy nem tudsz elszökni előlünk! Zoárd küldött! Érdeklődik, hogy miért nem voltál szíves részt venni a találkozón. Defekt szerint már nem is érdekel a húgom, és szemet vetettél egy másik kutyalányra. Vagy csak egyszerűen meggondoltad magad és nem akarsz belekeveredni egy ilyen veszélyes kalandba!

Nem merek kimenni hozzá, jobb lesz, ha csak így, a macskaajtó alatt elnyúlva, félig kinn, félig benn beszélek vele. Edgár bármelyik pillanatban felébredhet.

- Pempő! Micsoda feltételezések ezek? Határozottan visszautasítom, ilyesmiről szó sincs! A gazda nem aludt egész éjszaka, hazahozta a munkáját. Nem kockáztathattam a szökést, és azt, hogy velem együtt ti is lebukjatok.

Pempő egyik mancsával a macskaajtót vakarássza, és gúnyosan vihorászik.

- Hú, ha ezt Defekt tudná... Te tényleg egy macskaajtót használsz kutya létedre? Közös kijárat a házicicával?

Mérgesen vicsorítok. Ha nem vigyázok, ez az oktondi kutyalány a végén még kihoz a sodromból.

- Látom, nagyon jól szórakozol! Ha tudni akarod, nem él itt macska, ezt az ajtót egyedül én használom!

Pempő ettől még jobban felvidul.

- Teljesen egyedül használsz egy egész macskaajtót! Ha ezt Defekt hallaná...

Sértődötten hátrafelé kúszom. Ennek a beszélgetésnek semmi értelme nincs. Pempő bolondot csinál belőlem. Ezért kár volt idejönnie.

- Most meg hová mégy? Még nem beszéltünk meg mindent! Na, jó! Elismerem, hogy nem viselkedtem túl szépen... Abbahagyom, csak ne hagyj itt! Kérlek...
- Rendben, maradok! Szóval el akartam menni a haditanácsra, de nem tudtam kijutni a Szabad Erdőbe, pedig készültem.

Végre megértően rázza a fejét.

- Rendben! Megmondom Zoárdnak!

Pempő a magasba emeli az orrát.

- Hanem mi megtudtunk ezt-azt. Mikor tudunk találkozni?
- Holnap éjjel! A gazda nem bír kétszer egymás után éjszakázni. Éjfélkor a busznál leszek!

Pempő bólogat, és elindul.

- Várj! Ne siess annyira! - kiáltom utána.

Visszakúszom, és a kedvenc szafaládémat átgörgetem a macskaajtó alatt.

- Vidd haza!

Pempő elismerően néz rám. Mint egy különleges, ritka kincset, óvatosan a fogai közé szorítja a szafaládét, és könnyed mozdulattal átugorja az alacsony kerítést. Éppen időben. Edgár felébredt. Hallom a papucsa csoszogását. Gyerünk vissza, amíg nem késő!