Mesék » Macskaajtó » (1.) Römi

Römi

A sorház, ahol én és a gazdám, Edgár lakunk, a fővárosnak egy eldugott, keskeny utcájában, a Hóvirág utcában áll. Itt kevesebb az autó és a kormos füstöt eregető, nyikorogva fékező busz, mint a közeli, széles úton, ahol emiatt nem is szeretek sétálni.

Hogy milyen a gazdám? Jó ember, az egészen biztos. A fizimiskája meg pontosan olyan, mint a többi negyvenesé, talán egy kicsit soványabb. Csak éppen egy ideje kopaszodik. A tincsei elvékonyodtak, a sötétbarna hajszálak pedig lassacskán végleg eltűnnek a halántékáról. Sokszor megáll a tükör előtt. A fejbőrét nézegeti, és ritkás haját úgy igazgatja, hogy takargassa vele egyre magasabb homlokát. Nincs mese, negyven felett a férfiaknak le kell mondaniuk a sűrű hajkoronáról, szokta mondogatni. Azzal vigasztalja magát, hogy ő még a szerencsések közé tartozik. Ottó barátja bezzeg már jó ideje olyan kopasz, hogy a madarak tükörnek használják a feje búbját.

Edgár valaha nem egyedül élt itt. Biztosan érzem, hogy amikor az arcára kiül a szomorúság, erre gondol. Felesége, Anna, két éve falura költözött, és Alma is, a tündérszemű, hamvas arcú, szőke kislány. Edgár minden nap megigazgatja a családi fényképét a nappali falán. A lányokkal ment Mirgó is, az óriástermetű, foltos kandúr, aki jobban hasonlított egy mosómedvére, mint a fajtársaira.

Bevallom, hogy ő azért nem hiányzik úgy, mint a többiek. Amíg itt élt, szabad kijárása volt a lakáshoz tartozó, zsebkendőnyi kiskertbe. Edgár néha azon töpreng, hogy beszögeli a bejárati ajtó jobb alsó sarkába ékelt macskakijáratot, amit valaha Lajos, a szomszédban székelő asztalosmester eszkábált. Nagy macskának nagy kijárat, mondta fülig érő szájjal, amikor Edgár elképedve a kezébe fogta az ajtóból kivágott, méretes fadarabot.

Nem biztonságos ez a macskaajtó, szokta mondogatni a gazda. Ilyenkor mindig elmeséli azt a régi történetet, amikor a féléves Alma kiszökött a négyszögletes nyíláson át. Ennek ellenére Edgár semmit nem változtatott a lakáson, mióta Anna és Alma elmentek. Állítólag nagyon sok a dolga benn a cégnél. Ez biztosan így van, rendszerint fáradtabban jön haza, mint egy kopó a hajtóvadászatról.

Így aztán a billenős kijárat ma is ugyanúgy megvan. Ha Edgárra időnként rátör az aggodalom, a szemembe néz, és rám parancsol, hogy Römi, eszedbe ne jusson a macskaajtót használni.

Ilyenkor azt teszem, amit szeret. Pacsira nyújtom a tappancsomat és megértően vakkantok. Különben is? Hogy egy majdnem fajtatiszta kutya egy elszabott macskabejárót használjon?! Ugyan már, gazdám! Légy egészen nyugodt!

Na, jó, nemcsak Edgár nyűgösködik, néha nekem is vannak gondjaim. Itt van például ez a fajtatisztaság dolog. Ugyanúgy nézek ki, mint egy golden retriver, a gazdám ismerősei mégis azt mondogatják, hogy ó, de kár, hogy nem fajtatiszta! Olyan szép kutyus! Edgár ilyenkor csak mosolyog, és kijelenti, hogy neki éppen úgy vagyok jó, ahogy vagyok. Engem viszont még mindig fel tudnak bosszantani. Miért fontos ez?! Ugyan mi a baj azzal, hogy a szőröm kicsit kifehéredik itt-ott? Mitől mutat jobban az unalmas zsemleszín, mint az én bundám, amiben a szőrszálak végét árnyalatnyi fekete hamvasítja?

Edgár és én minden nap sétálunk a környéken. Kedvenc helyünk a vasúti töltés. Megtanultam, hogy nem mehetek a sínek közelébe. Veszélyes a tehervonatok miatt, amik fékezés nélkül rohannak át rajta. Olyan szelet kavarnak, hogy felborzolja hosszú szőrszálaimat.

A töltés túloldalán egy elhagyatott kiserdővel másik kerület kezdődik. Kölyökkoromban egyszer átszöktem ide. Igazából körül sem nézhettem, Edgár elkapott és alaposan megdorgált. Soha olyan mérges nem volt, mint akkor. Elmagyarázta, hogy a vonatok miatt veszélyes az átjárás, s hogy ez az erdő nem kiskutyáknak való hely. Ki tudja, milyen alakok tanyáznak benne!

Azóta nem jártam a túloldalon. Nem is akarok átmenni. Jó nekem a vasúti talpfák savanyú szagával átitatott töltésoldal, a vonatokból kihajított szendvicses papírok, ócska újságok és kődarabok között. Mennyi izgalmas, ismeretlen szag. Kutyák szaga, akikkel soha nem találkoztam, mégis tudom, hogy nap mint nap ők is erre járnak...

 


Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére