Mesék » Kandúrkaland » (22.) Kamu

Kamu

Kamu a tujabokor felé indult. Görbe lábait óvatosan emelgette, mint aki meleg parázson sétál. Mióta rendszeresen evett, sokkal könnyebben járt, pedig neki kevesebb jutott az ételből, Húzós magának tartotta meg a vacsora legfinomabb részét. Ráadásul minden alkalommal el is rejtett pár falatot. Úgy tett, mintha nem venné észre, mit csinál a főnök, de persze Kamu előtt nincsenek titkok. Neki mindig a párizsi maradt. De micsoda dőzsölés ez ahhoz képest, hogy eddig sokszor napokon keresztül koplalni kényszerült.

Arra gondolt, körbeszaglászik egy kicsit, míg a főnök a vacsora utáni tisztálkodással van elfoglalva. Hiú kandúr népek, kétszer annyit szépítkeznek, mint a lányok, mosolyodott el magában. Persze, a lányoknak nincs erre olyan nagy szüksége, kivéve az ilyen mostoha sorban élő kóbormacskákat, komorodott el megint.

Megtorpant. A hold egy sárga rögöt világított meg a bokor előtt. Ismerős illat csapta meg az orrát, váratlan emlék a múltból, még azokból az időkből, amikor dédelgetett szobacicaként tartották, és a gazdája, Ellácska, minden kívánságát leste. Azokból a napokból, amikor puha párnán aludt, és a tejet is langyosan kapta. A gazda még a saját sajtjából is megkínálta. Ez az, jutott eszébe, tudja már, minek van ennyire ingerlő illata. Sajt! Mégis hogy került ez ide? Képtelen volt ellenállni az illatnak, testében automatikusan megfeszültek az izmok, és egyetlen ugrással vadászta le a sajtot. Morogva látott hozzá, mint az oroszlán, aki eszelős hajsza után végre elejtette fürge áldozatát. A sajt puha volt és omlós. Néhány harapással megrágta, és gyorsan lenyelte. Az illat után kutatva továbbszaglászta a fűcsomókat.
- Nyaú! - nyávogott fel hangosan, amikor a bokor mögül lecsapott rá a kéz.

Franci néni a táskáján térdelt. Fejét kidugta a bokrok közül, és a grabancánál fogva, erősen a földhöz szorította a kóbormacskát.
- Nem akarlak, bántani, hallod?! - csitította. - Ha nem ficánkolsz, és megígéred, hogy végighallgatsz, elengedlek, és adok neked valamit!

Kamu gyanakodva figyelte a fehér hajú asszonyt. A rettegése lassacskán alábbhagyott. A hölgy Ellácskát juttatta az eszébe. Még egyszer nekiveselkedett, hogy kiszabaduljon, de a törékeny kéz meglepően erősen markolta. Jobb lesz, ha feladom, hamarabb túl leszek rajta, gondolta, és lassan elcsendesedett.

- Nézz csak ide!
Az asszony tenyerén újabb aranyrögöt csillogtattak meg a holdsugarak.
- Ezt neked, adom, ha meghallgatsz. Rendben?

A sajt Kamu orra előtt hevert. A néni egyenletes mozdulatokkal újra meg újra végigsimította a hátát. Ez a mozdulat akaratlanul is eszébe juttatta volt gazdája gyengédségét. Önkéntelenül buggyant fel a hálás hang a torkából. Évek óta nem dorombolt. Az asszony óvatosan elengedte a grabancát, de a simogatást egyetlen pillanatra nem hagyta abba.

- Egyél! - biztatta.
A macska olyan okosan nézett rá sárga szemével, hogy Franci néni érezte, érti, amit hall.
- Tudod, cicus, az én macskám az a vörös kandúr, aki esténként idehordja nektek a vacsoráját.

Kamu összerezzent. A néni mindent tud, gondolta rémülten. De a véget nem érő simogatás varázslatától valahogy ismét megnyugodott.

- Nézz a szemembe! - folytatta a hölgy csendesen a mondókáját. - Az a fehér macska, akit a vörös kandúr keres, ugye, nincs nálatok?
Kamu ijedten nézett vissza rá.
- Ha igazat mondasz, becsületemre, minden áldott este hozok neked vacsorát. Na, jó, nem csak neked. A barátodnak is!

Kamu lehajtotta a fejét. Mit tegyen, cikáztak fejében a gondolatok. Elárulja a társát? De meddig mehet még ez a buta játék a két ostoba kandúr hitegetésével? Maguk mondták, hogy egy hét, és nem várnak tovább... És ez az ezüsthajú hölgy olyan kedves. Jóságos, akár Ellácska volt. De Húzóstól állandóan azt hallja, hogy nem bízhat meg az emberekben. Mit tegyen?!

Kamu felnézett. A hold kerek tányérja biztatóan mosolygott vissza rá. Tekintetét lassan Franci nénire függesztette.

- Nálatok van Blans, a fehér macska? - hangzott fel újra a kérdés.

Kamu félreérthetetlenül megrázta a fejét.

 

 


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére