Miss Franci nyomoz
Franci néni olvadozott a gyönyörűségtől. Mosolyogva idézte fel magában Miss Marple, a híres a nyomozónő törékeny alakját, akit titokban mindig irigyelt a veszélyes kalandok miatt, melyekben szerencséje folytán része lehetett. Franci néni biztos volt benne, hogy ő is kiváló nyomozói logikával rendelkezik. Ehhez képest az élete mignonokról, habos krémesekről szólt, és a legnagyobb izgalmat az jelentette, ha valaki kétszer kért egy süteményből. Ilyenkor azon törte a fejét, hogy vajon miért teszi. Nem kap otthon eleget enni? Esetleg zugevő? Vagy a habos krémes tényleg a város legjobb süteménye, ahogy a vendégek állítják? De most vége a süteményduplázó játéknak, végre igazából nyomozhat! Miss Franci, ízlelgette az új nevet, mellyel nagylelkűen megajándékozta önmagát.
Kezébe vette a papírfecnit, melyen Eleonóra száma állt, és beütötte a számot. A lány azonnal felkapta a telefont. Megörült az ismerős hangnak.
- Nem, sajnos, Blans még nem került elő...- felelte Eleonóra Franci néni első kérdésére.
- Sajnálom, de sejtettem, hogy így van! Cuki rohamosan fogy. Az a sejtésem, hogy Blans után epekedik - hadarta izgalommal. - Még a végén elemészti a szerelem, ha nem kerül elő a cicád. Ezt nem hagyhatom!
Eleonóra mozgósította Tivadart. Aznap este hárman eredtek Cuki nyomába. A Kotorékdomb melletti tuják mögött beszélték meg a titkos találkozót.
- Ott jön Borneó! - mutogatott Tivadar a közelgő fekete macska felé. - Ő az én kandúrom - magyarázta Franci néninek.
- Mit visz a szájában? - hunyorított a néni, és már sajnálta, hogy nem hozta el az új szemüvegét, amivel sokkal jobban lát távolra.
- Úgy látom, egy darab párizsi az - szólt Eleonóra.
- Igen! Az a vacsorája! - suttogta izgatottan Tivadar. - Mindig azt kap! - tette hozzá.
Ám ahogy kimondta, nyomban meg is bánta. Elvörösödött.
- Én is gyakran adtam ilyesmit Blansnak - sietett a segítségére Eleonóra.
Tivadar hálásan mosolygott rá.
De Franci néni ügyet sem vetett a párizsi dolgára. A távolba mutatott.
- Ott van! - suttogta. - Ott jön az én Cukim! Őt láttátok a múltkor is? - fordult Tivadarhoz.
- Igen! Ő volt az!
- Ha jól látom, ő is hoz valamit... - suttogta Eleonóra.
- A sonka! - kapta ajkai elé a kezét Franci néni. - Ezt kapta vacsorára! Nahát!
A két macska veszélyes közelségbe került. Tivadar csendre intette a többieket.
- Látjátok? - suttogta Franci. - A piros pad mellett beszélték meg a találkát, és most együtt indulnak tovább! Kövessük őket!
Három árnyék surrant a bokrok mögött, óvatosan követve a macskák nesztelen lépteit.
- Ez nem lehet igaz! - suttogta Eleonóra. - Újra a kóbormacska-tanya felé tartanak.
- Kóbormacskák?! - csodálkozott Franci néni. - Ez hogy lehetséges? Azt hittem, a lakótelepen nincs már több. A barátnőm, Incus, jó párat befogadott. Felhízlalja őket, azután keres nekik új gazdát. És ha nem talál... hát, akkor ott ragadnak nála. És bizony, sokszor nem talál. Volt már úgy, hogy egyszerre hat cica éldegélt a lakásában.
- Ez nagyon rendes tőle! - bólogatott Eleonóra.
Tivadar álmélkodva nézett a két kandúr után.
- Ez nem lehet igaz! Megint ez a kóbormacska-história! Kíváncsi vagyok, mi folyik itt... Gyerünk, bújjunk el az épület sarkánál.
Gyorsan elrejtőztek az óriásira nőtt tuják mögött. Franci néni óvatosan elhúzta az egyik ágat, és kikandikált.
- Két kóbormacskát látok! - tudósította a többieket. - A papírgyűjtő konténer tetején üldögélnek. Nahát! Ilyet!
- Mi az? Mi történik? - türelmetlenkedett Eleonóra. - Blans ott van?
- Nem, kedveském - rázta meg a fejét Franci néni. - Nincs ott. De amit láttam, az egészen elképesztő! Cuki és Borneó a kóbormacskáknak adta a vacsoráját! Azok persze nyomban befalták...
- Ez roppant különös! - töprengett Tivadar. - Vajon mi viszi rá őket, hogy elajándékozzák az ennivalójukat?
- Hát ezért fogyott le az én Cukim... - sóhajtott Franci néni. - Tivadar, a te macskád is fogyott?
- Határozottan! - vágta rá a fiú.
Franci néni szemében különös fény villant.
« Előző rész | Következő rész »
Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!