Mesék » Kandúrkaland » (15.) Váltságdíj

Váltságdíj

Cuki nagyot nyelt. Húzós merev tekintete szinte megbénította a vörös kandúrt, mégis közelebb lépett, hogy szembenézzen a kóbormacskák királyával.
- Mi az kicsikém? - harsant fel újra a fölényes hang. - Talán te is egy szigetre vágysz, mint a fekete bundás barátod? Előre szólok, hogy a Szemét-szigeteken nincs több hely! - villantotta ki éles metszőfogát. - Menjetek máshova koldulni! - tette hozzá kurtán.v

Cuki Borneóra sandított. Felelj meg neki, tükrözte kétségbeesett tekintete. Borneó értette az üzenetet. Hangja szelíden, de határozottan csengett.
- Nem koldulni jöttünk! - szólalt meg.
Kamu felugrott a vezér mellé. Kíváncsian szemlélte a két kandúrt.
- Ja-haj! - nyávogott fel, és ráérősen végignyalta jobb mellső mancsát. - Ismerem a fajtátokat. Kitette a gazda a szűrötöket, ugye, erről van szó? Biztosan elment nyaralni, és nem akarta a pénzét drága macskapanzióra költeni, jól gondolom, cicuskáim? Vagy egyszerűen csak megunt benneteket! Erre is volt már példa a lakótelepi világtörténelemben. Hány ilyen históriát hallgattam végig! Nincs szánalmasabb egy nyávogó macskánál! - húzta fel fintorogva felső ajkát.
Cuki újabb lépést tett előre.
- Borneó megmondta, hogy nem koldulni jöttünk. És én is ezt mondom. Nem vagyunk kivert macskák!

Kamu szeme dühösen szikrázott, de Húzós egyetlen szemvillanással beléfojtotta a szitokszót.
- Úgy?! - fújt mogorván a nagyvezér. - Idejöttök a kóbormacskák táborába csak azért, hogy sértegessetek minket?! - Mégis mit képzeltek magatokról, ti bájos szobacicák?! Meguntátok a gazdi simogatását? Talán jól esne egy kis szórakozás?!
- Bocsáss meg - szólt halkan Borneó -, ha félreérthetően fogalmaztunk. - Egyáltalán nem erről van szó. Cuki nem így értette.
- Akkor meg mit akartok?! - folytatta dühödten Húzós. - Gyerünk, ki vele!
Cuki kihúzta magát.
- A segítségeteket kérjük!
Kamu szemében huncut mosoly villant.
- Főnök! - szólalt meg. - Hallottad ezt?! Kóbormacskáktól kér segítséget egy házikosztos kandúr. Miau! Kiszakad az oldalam a röhögéstől!

Húzós fegyelmező tekintetét Kamura villantotta.
- Ebből elég, Kamu! Nekem nagyon is tetszik, hogy hozzám fordultak. Ezek szerint elterjedt a hír a lakótelepen, hogy ki itt az úr.
- Ahogy mondod! - vágta rá Borneó. - Mindenki tudja, hogy ki a kóbormacskák fejedelme!
A bandavezér felkapta bal mellső mancsát, és megvillantotta hosszú körmeit.
- Elég! Azt hiszed, te kis szerencsétlen, hogy bedőlök a hízelgésnek? Nem kell a púder, srácok! Na, gyerünk, halljam az őszintét! Mit vártok tőlem?
Cuki bátran szembenézett Húzóssal.
- Van egy barátunk. A neve Blans. Eltűnt, napok óta sehol nem találjuk. Már mindenkit körbekérdeztünk a lakótelepen, de senki nem hallott róla. Ti állandó megfigyelés alatt tartjátok a környéket. Nem láttatok egy hófehér macskalányt?
- Pfaj - rándult meg Kamu felső ajka. - Azt akarod mondani, hogy egyetlen foltja sincsen?! Hófehér? Milyen macska az ilyen? Talán albínó? Nem, nem láttunk erre fehér bundás csajszit! Menjetek szépen haza!

Húzós újból kísérőjére villantotta szemét, aki azon nyomban elhallgatott.
- Jól van, Kamu! Látom, tudod tartani a szád, ahogy megbeszéltük.
Kamu tátott szájjal, értetlenül nézett a vezérre.
- Meggondoltam magam! - folytatta Húzós. - Egész rendesek ezek a srácok. Jól van, nem bánom, ma jó napom van. Elmondom nekik, mi a helyzet.
Borneó és Cuki a bandavezérre bámult.
- Jobb, ha tudjátok, hogy én csaltam tőrbe a ti kis Blansotokat. Kamu és én egy titkos helyen őrizzük.
- De hát miért?! - kérdezte kétségbeesetten Cuki.

Húzós huncut mosollyal körbenézett a kuka tetején.
- Számítottam rá, hogy valakinek hiányozni fog a fehér bundás szépség. Esetleg olyannyira hiányozik majd neki, hogy még váltságdíjat is hajlandó lesz fizetni érte.
- Váltságdíjat?! - nyögte Cuki.

 


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére