Mesék » Kandúrkaland » (11.) Köröző nyomozók

Köröző nyomozók

Cuki méltóságteljes léptekkel haladt elöl, Borneó némán követte.
- Khm... - köhintett a fekete kandúr. - Tudom, megbeszéltük, hogy te vezeted az akciót, de azért kérdezhetek valamit?
Cuki megállt. Visszafordult.
- Természetesen! - felelte hanyagul.
- Csak azt szeretném kérdezni, van-e értelme negyedszer is megkerülni a Kotorékdombot. Akarom mondani, a Borneó Szigetet.
Tófalvi Macskakandúr magabiztosan hunyorított.
- A körözés a legjobb módszer, hogy kiderítsük, hová tűnt el Blans. A tévében hallottam. A rendőrség így szokta csinálni, és ők hivatásosak.

Micsoda butaság ez körözés vörös kandúr módra, gondolta Borneó. A rendőrök egész másképp kutatnak. Cuki mindent összekever, de ebben az állapotában nem lenne bölcs dolog megsérteni. Csak okosan, biztatta magát.

- Nagyon jó gondolat ez a körözés! - lódította könnyedén. - De... eszembe jutott még valami. Mit szólnál ahhoz, ha esetleg nyomozni kezdenénk. Persze, csak a körözés után. Kikérdezhetnénk néhány személyt, nem látták-e valahol Blanst.
- Úgy érted, más macskákat?
- Úgy értem!
- Remek gondolat! - elevenedett meg Cuki. - Majdnem olyan remek, mint a körözés. Ilyet is láttam már a tévében!
- Mikor nézel te tévét? - ugrott össze Borneó bütykös szemöldöke.
- Amikor Franci néni ölében ülök... - pironkodott a vörös a kandúr. - Khm... Hát akkor most nyomozzunk, Borneó! Hátha valaki találkozott Blanssal. Nincs más dolgunk, mint körbekérdezni a lakótelepi macskákat. Ők is ilyenkor járnak ki.
- Te nyomozhatsz a lakótelep északi oldalán, én pedig a délin. Persze, ha ez így megfelel neked.
- Tökéletesen!
- A Kotorékdombnál találkozunk! - intett Borneó, és délnek indult.

Sötét éjszaka volt már, amikor Cuki zöld szeme megvillant a Kotorékdomb alján. Borneó a domb tetején a csillagos égboltot, és a repülőtér felé tartó utasszállítók lámpáit figyelte, amint vészjósló morgással húztak el a lakótelep felett. Cuki egykettőre a domb tetején termett.

- Na?! Megtudtál valamit? - kérdezte Borneó. - Én sajnos, nem jártam sikerrel. Rengeteg macskát megkérdeztem, de senki nem látta Blanst. Még csak nem is hallottak róla.
- Nálam ugyanez a helyzet... - lógatta a bajszát Cuki.
- Mennyi elkényeztetett, lusta jószág! - rázta meg a fejét Borneó. -Tespedtek és túltápláltak!
- Egyetértek! - bólogatott Cuki. - Az északi oldalon semmivel sem fényesebb a helyzet. A legtöbb macskát nem is érdekelte, hogy egy csodás lány eltűnt. Képzeld, találkoztam egy kövér macskaasszonysággal, akinek a nyomában vidám egérhorda táncolt. Azt lesték, potyog-e morzsa a bundájából... Komolyan mondom, az ilyen elkényeztetett, puhány egyedek szégyent hoznak a fajtánkra!

Elhallgattak. Szótlanul bámulták az eget, és a hold fogyatkozó, sárga tányérja előtt vészjósló komorsággal elsuhanó, fekete felleget. A szél újra beköszöntött a lakótelepre. Körbejárt a házak között, és felszaladt a Kotorékdombra is, hogy belefúrja hűvös ujjait a kandúrok meleg bundájába.
- Hideg ez az éjszaka... - sóhajtott fel Cuki.
- Te csak ne sajnáltasd magad! - nyávogott Borneó. - Ha nekem ilyen vastag bundám lenne...

A hold a két macskát figyelte. Ingerülten tolta el tányérja elől a fekete felhőt, aki megpróbálta elrontani a szórakozását.

- Te Cuki! - ugrott fel Borneó. - Eszembe jutott! Tudom, kiket kellene megkeresnünk! Csak egy a baj. Nagyon veszélyes...

Mire gondolsz? - függesztette Cuki riadt tekintetét a fekete kandúrra.

- A kóbormacskák bandájára! - bökte ki Borneó. - Ha senki nem látta Blanst, könnyen lehet, hogy valaki...
Borneó elhallgatott. Már bánta, hogy belevágott.
- Folytasd! - nógatta Cuki. - Folytasd már!
- Valaki elrabolta...

Cuki hátrahőkölt. Szeme lázasan világított az éjszaka sötétjében.

 


« Előző rész    |    Következő rész »


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére