Mesemalom

Rumli bátran tör előre a terem sarka felé, ahol plafonról vastag műanyaglapok lógnak alá. Óvatosan lépkedek a kutyámat követve, ügyelve, nehogy fejbe csapjon valamelyik magasban repkedő tollasütő. Rumli megáll, várja, hogy félrehúzzam a műanyag függönyt. Nahát! Egy újabb terem! Ugyanolyan sárga parketta, csak kék csíkokkal körbefestve. És kapuk... Két nagy focikapu! De mi ez a csend? Odaát őrült hangzavar, itt meg a légyzümmögést se hallani. Pedig a lelátókon közönség ül!

- Rumli! Hiszen itt a nézők... labdák! Mennyi labda, és mindegyik másféle.

Rumli magabiztosan szedegeti tejeskávé tappancsait, egyenesen a nézősereg felé tart.

- Mi az? - kiáltom a labdáknak. - Miért nem játszotok? Talán nektek nincs szükségetek felkészülésre?
- Dehogynem! - nyögi elkeseredetten egy focilabda. - Lassan elvesztem a gömbérzékem! Pedig holnap kupaszerda... Igaz, ma meg kupakedd volt... Á, úgyis elmarad!

Egy kézilabda izgatottan mocorog a helyén.

- Nekem idénynyitó mérkőzésem lenne - kiabál be -, de jobb lesz elfelejteni.
- Nem értem... Mi a baj, srácok?
- Unjuk a játékot! Nincs kapusunk! Mióta Kisháló itt hagyott minket, nincs, aki kivédje a gólokat.
- És mi történt ezzel a... Kishálóval?
- Kiesett! - zokog fel a kosárlabda.
- A mérkőzésen?
- Nem, dehogy! - legyint pálcikakezével a baseball labda. - Az ablakon! Túlságosan kíváncsi természetű volt. Azóta se tért vissza közénk.

Rumli fekete orrával a vádlimat bökdösi. Tudom, mit akarsz, te kis gézengúz...

- Én örömmel elvállalom! - rikkantom a labdák felé. - Nagyon szeretek kapus lenni.
- Éljen! - pattannak fel. - Hurrá!

A labdák össze-vissza szökdécselnek a pályán, mire Rumli szigorúan rájuk mordul. Zavartan pislognak felé. Kutyám mellső mancsában ezüstsípot szorongat. Vajon honnan szerezte? Éles füttyszó hangzik fel, a labdák újra felpattannak, én meg berohanok a kapuba.

- Kapj el, ha tudsz! - huncutkodik a kézilabda, és csavarosan a kapu felé pattan.

Ugrás, vetődés, megvan!

- Jaj, ne szoríts úgy! - kényeskedik. - Srácok! Ez a fiú elkapott! - lelkendezik.
- Tessék-tessék! - kezdek bemelegedni. - Gyertek, lássam azt a gólt!

A baseball labda elszántan felém rohan. Hát... Ez biztosan valami trükk. Mindenesetre rávetődöm. Ez az, megvagy!

- Thank you! - lihegi boldogan. - Vattaplezsör! Micsoda élmény!

Huhh... Kezdek kimelegedni. Vagy belemelegedni? Egy pöttyös labda lankadtan gurul a kapu felé. Vajon mit akar tőlem? Az ő fajtájával nem szokás kapura lőni...

- Gyere pajti, játsszunk egy kicsit! - kacsintok rá.

A pöttyös boldogan ugrál a tenyerem alatt, körülöttünk minden labda ritmusra pattog.

- Ez hiányzott nekem! - lihegi. - Pattogás nélkül nem élet az élet!
- Félre! - mordul ránk egy focilabda. - Lássuk végre, mit tud ez a fiú!

A labdák riadtan libasorba rendeződnek, és izgatottan sugdolóznak. Nagy tekintélye lehet a fekete-fehérnek. Gyerünk, koncentrálni, parancsolom magamnak. A focilabda a tizenegyes vonalnál áll. Ide-oda gurul, helyezkedik, előrelendül, úgy tesz, mintha megindulna, azután cselesen visszagurul.

- Esélytelen a fiú... - hallom a labdák suttogását. - Öreg Bőröst még senki nem kapta el! Még Kishálónak se sikerült!

Gyerünk már, Öreg Bőrös! Rátapasztom a szemem, a lélegzetem visszatartom. Vajon merre indulsz el, barátocskám?

- Ez az! - Rumli boldog vakkantását hallom. - Az én gazdám!

A labdák némán gurulnak körbe, szájtátva nézik, ahogy Öreg Bőröst markolom. Nem mondom, nem volt egyszerű! Jó nagyot vetődtem érte...

- Az új kapusunk egy hős! - suttogja a röplabda.
- Mit hős! - pattan ki Öreg Bőrös a kezeim közül. - Kapusóriás! Aki Öreg Bőröst megfogja, az csak egy kapusóriás lehet!

Még hogy én... Mindenki tapsol, és a nevemet kiabálja, én pedig visszaintegetek kerekfejű rajongóimnak. Érzem, hogy a kutyám már a lábamat bökdösi. Jól van, jól, Rumli, tudom, hogy indulnunk kell. Becsukom a szemem, csak adj még egy percet...

Az autó ajtajának nyikorgását, és apa hangát hallom.

- Marci! Marcikám! Elaludtál kisfiam?

Arca gondterhelt.

- Mondd, ugye nem keseredtél el nagyon, hogy nem vettek be a csapatba?

Ki tudja miért, szélesen elvigyorodom. Dehogy, apa, nincs az égvilágon semmi baj!