Teljes folyam meghallgatása
Engedélyezd a Flash lejátszást az oldalon, hogy működjön a rádió!
Összesen 15 hangos mese hallgatható ebben a folyamban
A mesélő: Tóth Árpád
Illusztrációk a hallgatott meserészekből
Zordonnord
Mimit majd szétvetette az izgalom. Jön, mondogatta, talán hogy meggyőzze önmagát, nem álmodik. Fanni eljön idén is, nemhiába várja.
A királyi kalyiba
- Apa azt mondta, addig játszhatok itt fenn, míg be nem verem a fejem a kalyiba plafonjába. Nézd, Picasso! Szerencsére nem nőttem még olyan nagyra. Talán egy kicsit kisebb is vagyok, mint a többi kilenc éves.
A titkos kötél
Picasso csak ült, ült és bámult lefelé. - Elárulod, mit nézel? Látsz valamit? – kérdezte Mimi. A macska orrával a fészer irányába bökött. - Látod, amit én? Ott! Szemben a kötélhágcsóval! Mimi pupillája tágra nyílt. Arra bámult, amerre Picasso mancsa mutatott.
Az öreg házban
Picasso magabiztosan haladt előre. Jól tudta, hogy a kerti fészer mögött lehet a legegyszerűbben átjutni az üres telekre. A közös kerítés előtt úgy sorakoztak egymás mellett a bokrok, mint a katonák, vigyázzállásban, egyenzöldbe öltözve. De a fészernél a tujasor végét ért, és a kerítés is alacsonyabb volt. Olyan alacsony, hogy még egy kilenc éves kislány is könnyűszerrel átjuthatott rajta.
Pincelépcső
Picasso előre haladt. Magasra emelt tarka farka hegyesen az ég felé mutatott, mint a karmesteri pálca. Ha mögötte zenekar állt volna, a zenészek biztosan meg sem mertek volna moccanni, arra gondolva, hogy egyetlen pillanat, egy intés, és megkezdődik a nyitány.
Korgi
A szénakazalt, ahova Mimi huppant, furcsa szerzetek állták körbe. Aprócska manók pislogtak felé izgatottan nagy, távol ülő barna szemeikkel.
Huppantó
Lupi, a manómester törékeny kezét Mimi felé nyújtotta. Hosszú ujjai melegen fonták körbe a kislány párnás tenyerét. - Segítek felállni! – szólt zavartan.
Pölömpimpó
Mimi egy pillanatra megállt Lupi házikója előtt. Megcsodálta a nagyhasú, fehér kunyhót, melyen a homlokzatot sok-sok ablak díszítette, valamennyi tele színes virággal. A piros cserepes tetőt tarka trombitás virágok futották be.
Furmányok
Mimi elgondolkolva üldögélt a huppantó szélén, ahol Lupi még mindig jóízűen húzta a lóbőrt. Annyi minden történt vele. Egy vadidegen ország vadidegen kunyhójában egy vadidegen manó horkol mellette. A másik Picasso bajuszát törölgette
Vadmacska Korgiban
Lupi és Kajtánka ujjongva készülődött. - Viszünk magunkkal ennivalót! Magocskákat. Pempőcskéket! Huhú, megtömjük a zsákot, ugye, Kajtánka? Segítesz?
Találkozás egy humbuggal
Lupi közelebb húzódott Mimi füléhez. - Ez egy humbug! Ne hidd el egyetlen szavát se! Folyton lódítanak, meg kiszínezik a történeteket. Kajtánka is közelebb lépett.
Egy nagy humbug
Mimi és a két tüsténmanó letelepedett a humbug mellé. Picasso sértődötten leheveredett a fűbe, és behunyta a szemét. - A legizgalmasabb történeteket így szokta végighallgatni! – próbálta mentegetni macskája viselkedését Mimi.
Egy furcsa furmány
A humbug, mintha meg sem hallotta volna a tüsténmanók gúnyolódó kórusát, csillogó szemmel figyelte a vendégeket. - Most már mennünk kell! – szólalt meg Mimi. – Meg kell keresnem a barikarimat!
Búcsú a humbugtól
Picasso gondosan körbetörleszkedett Mimi lábán. - Meggondoltad? Tényleg el akarsz menni arra a szörnyű helyre? – nyávogta gyengéden. – A barátnőd biztosan nem haragszik meg a barikari miatt. Megmondod neki, hogy ellopták. Nem te tehetsz róla, hát nem igaz?
A furmányok földjén
Kajtánka és Lupi haladtak elöl a kanyargó ösvényen. Néha visszanéztek, nem szorul-e véletlenül segítségre Mimi és a macskája. Vígan szaporázták lépteiket, és közben egy dalocskát dúdoltak.