Mesemalom

Illusztrációk a hallgatott meserészekből

Berta és Zsutek

Berta maci türelmetlenül igazgatta a nyaka köré font kék masnit. Tekintetével Zsuteket kutatta, aki szinte eltűnt a kanapé sárga takarójának redői között.

Az új plüss

A gyerekszoba ajtaja résnyire nyitva állt. Zsutek és Berta a küszöb előtt toporgott, és izgatottan fülelt. Odabentről furcsa hangok hallatszottak ki.

Hol az a nyavalyás répa?!

Az élet sokkal izgalmasabb lett, mióta Zorka beköltözött a könyvek mögé. Bogi délutánonként alig várta, hogy hazaérjen az óvodából. Szerencsére anya nem vette észre, hogy egy nyuszi is a gyerekszoba lakója lett,

A megrágott hátizsák

Eltelt a nyár, és az ősz már azon serénykedett, hogy minden lombot tarkára színezzen. Az óvó néni és a gyerekek tízórai után elsétáltak a gesztenyéskertbe. Bogi és a barátja, a szőke Marci, vidáman szaladgáltak a vastag fűtakarón.

Páratlan pimaszság

A nyuszi mancsával felcsippentette a maradék répát, a hátsójára huppant, és jóízűen rágcsálni kezdett. Ő csámcsogott, hát persze, csapott a homlokára Berta. Alaposabban szemügyre vette a jövevényt. Egészen csinos jószág, állapította meg.

Ajándékba egy eleven katasztrófa?!

A bejárati ajtó irányából ismerős hangok hallatszottak. - Jönnek! – suttogta izgatottan Berta. – Itt van Bogi és a mamája!

Aki a könyvek mögött rejtőzött el

Bogi dúlva-fúlva fogott bele a rendrakásba. Nincs játék, nincs játszótér, nincs fagyizás, így mondta a mama, és ha ő megmakacsolja magát, akkor az sajnos, úgy is van.

Mértekezlet

Berta és Zsutek a bevetett ágyon szunyókáltak, amikor Bogi belépett a szoba ajtaján. - Nahát! – csodálkozott Berta. – Hogy-hogy ilyen korán hazaértél?

Répabörtön

Bogi hol az ajtóra meredt, hol a répadarabokra, amelyeket anya színes kistányérban tett le Bogi asztalára. - Gyere ki, Zorka! Anya már rég kiment – suttogta. – Segíts megenni a répát! Egyedül nem bírom!

Répát mindig nyersen eszem, anyukámat úgy szeretem!

Bogi álmosan nyúlt végig a heverőn. - Éreztétek már úgy, hogy valamit nagyon meg kellene csinálni, mégsem akaródzik nekiállni?

Ropi

A nyuszi könnyes szemmel üldögélt a polc szélén. Erősen az oldalához szorította a kistáskát, amit Bogi holmija közül emelt el. Bogi, Zsutek és Berta szánakozva figyelték.

Vitaminbomba

- Zsutek, Berta! – integetett Bogi mamája. – Gyertek ide gyorsan! Mindketten az ágy szélére csúsztak. Zsutek a fülét hegyezte, hogy jobban hallja, mit szeretne a mama, aki csak ritkán szólt hozzájuk.

A rendetlen nyulak bandája

Zorka gondolatai a piaci őr drótszőrű kutyája körül keringtek. Rémálmaiban gyakran látta vérbenforgó szemeit. Veres hosszú ideig kóborkutyaként lődörgött a piac körül. Végül az őr megsajnálta, és ő hálából úgy vigyázta a kidőlt-bedőlt bódékat, mintha mindegyik a sajátja lenne.

Éjféli zaklató

Bogi a halvány aranyszínben pislákoló csillagokat figyelte. Szemhéja egyre nehezebbé vált, úgy érezte, alig bírja nyitva tartani. - Zsutek! – húzta magához a plüsskutyát. – Látod a tejutat?

A beugró

A hirtelen támadt csendben Zsutek szólalt meg először. - Sajnálom, Zorka, igazán sajnállak téged és a testvéredet. De hadd kérdezzem meg, ami az oldalamat fúrja, mióta először találkoztunk. - Mi lenne az? – kérdezte Berta. – Talán eltűnt a plüsscsontod?

Ej, be rizs!

A mama gőzölgő tányérral lépett be, és az asztalra tette. Bogi ámulva nézte a fehér buckákat egyenetlenül fedő kakaó takarót, rajta a vidáman hengergőző cukorkristályokat.

Az anyák mindent tudnak

Az ajtó előtt lépések koppantak. Ez anya fapapucsa, ugrott nagyot Bogi szíve. Ezt a hangot ezer zaj közül is felismerte volna. - Gyorsan, gyorsan, bújj vissza a könyvek mögé! – kiáltott rá Zorkára kipirult arccal. – Hozom a lexikont!

A titokzatos zsáklakó

A reggeli napsugarak vidáman találgatták, vajon melyik gyerek érkezik meg először ezen a szép tavaszi reggelen a Pitypang utcai óvodába, és ki lesz az utolsó, aki átlépi a küszöböt. Bogi már úton volt. Gondterhelt arccal baktatott a mama oldalán.

Zűrzavar a kispiacon

Anya a karjára tette a kosarat, ami azon nyomban az oldalára billent. A kosár peremén két aprócska nyuszimancs markolászta a fonott peremet. Zorka fülei izgatottan emelkedtek a magasba.

Kosárvarázsló

Bogi és a mamája kéz a kézben léptek ki az óvoda kapuján. A mama vidáman nézelődött, miközben Bogi megszeppenten baktatott mellette.

Jegesmedve-hátsó

Anya izgatottan rontott be Bogi szobája. - Kislányom! Most olvastam egy pályázatról. Jegesmedve rajzot kell készíteni. Aki a legszebb képet küldi be, három csomag jégkrémet kap!

Cseresznyefülbevaló

A mama Zorkára kacsintott, aki értette a jelzést, és gyorsan bekucorodott a kosár sarkába. Anya óvatosan elrendezte a zöldséget, a zöldjét kilógatta, még arra is ügyelt, hogy nehogy Zorka oldalába fúródjon valamelyik harcias répa.

Zoroár és a banda

A cseresznyeárus lehajolt, és benézett a szoknyája alá. Annyi nyuszi hemzsegett a lábai körül, hogy hirtelenjében meg sem tudta számolni őket. A nyulak bátran farkasszemet néztek vele.

Rémes krémes

Anya és Bogi ma a megszokottnál korábban érkeztek haza az óvodából. Bogi nyomban a szobájába szaladt. - Meglepetés! – kiáltott utána a mama. – A kedvenc sütid az asztalodra tettem! Jó étvágyat!

Luxusszálloda

- Jó éjszakát, kicsikém! – suttogta a mama, és puszit lehelt Bogi homlokára. Olyan jó itt az ágyban, merengett Bogi, finom és meleg. Jobb, mint egy luxusszállodában, mert ott nem adnak jóéjt puszit, amivel anya elindít Álomországba.

A csodalátó

Nagymama körbejárt a nappaliban. Közben szokása szerint a kezét tördelte, és halkan dünnyögött az orra alatt. - Jaj, édes istenkém! Sehol nem találom! Hol hagyhattam el?

Sünnyúlság

Bogi a nappali szőnyegén játszott. Elmélyülten rakosgatta a lego kockákat. Kész, jelentette ki maga magának, és elégedetten nézegette a királylány új várát. Egyszer csak furcsa zaj ütötte meg a fülét.

Szekrénybörtön

Anya az ajtóban toporgott. - Gyere már, Bogi, siessünk! Mi tart ilyen sokáig? - Jaj, anya! Nem tudom, hogy a pöttyös szoknyát vegyem fel, vagy a pirosat?