Mesemalom

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy lilik. A mi kis lilikünk most kezdte az iskolát. Büszkén lépdelt be az iskola kapuján.

Anyukája, Lili néni, azt mondta neki:
- Lilikém! Legyél ügyes és szófogadó! Ebéd után jövök érted.
Elbúcsúztak és csőrös puszit adtak egymásnak.
Lilike nagyon izgult, de a tanító néni megnyugtatta, majd számolni kezdte a madárgyerekeket.

- Egy,kettő,......tíz... Gyerekek! Kettő kis fióka eltűnt!- kiáltott fel meglepetten, mert pont az új kis csimoták hiányoztak. - Hol van Gólya Marci és Lilik Lili?!
Kopogtatnak az ajtón: "kopp- kopp-kopp". A két kis eltűnt tanítvány félve jön be.
- Ti hol voltatok?! - kérdezte a tanító néni.
A két kis barát egymásra nézett.
- WC-n - füllentette Marci.
- Igazából játszottunk... - mondta szégyenkezve Lilike.
- Na, jól van! Most még nem lesz semmi baj, de többször ez ne forduljon elő! - mondta szigorúan a tanító néni.
Elkezdődött az óra. Írtak, számoltak és tanulták a repülés szabályait.

Delet harangoztak: "bimm-bamm". Ebédeltek és már jött is Lilike anyukája. Lilike úgy örült neki, mint még soha.
- Lilikém, milyen volt az iskola? - kérdezte.
- Jó, izgalmas, fantasztikus!!! - mondta egy szuszra.
Másnapra megbetegedett Lilike. Szomorúan feküdt pihe- puha ágyacskájában. Anyukája vigasztalta.

- Ugyan, hiszen a barátod elhozza leckéd! - mondta az anyukája
- Igen, tudom, de itt más, mint az isiben! - válaszolt lehajtott csőrrel a kis lilik. - Remélem, Gólya Marci hozza el a leckét!
Nem így történt. Fecske Pali érkezett. Vidáman hozta házit.
- Szia, Lilike hogy vagy? Már nem is látszol betegnek! Segítek a házit megcsinálni, jó? Új anyagot vettünk matekból, repüléstanból és madárcsicsergésből.
- Hú! Az jó sok tanulnivaló! - így a kis lilik.
Gyorsan végeztek, még játékra is maradt idő. Este elbúcsúztak.
Másnapra meggyógyult Lilike. Keresni kezdte barátját, Gólya Marcit, de nem találta sehol. Nagyon szomorú lett. De akkor lett csak igazán szomorú, amikor azt mondta neki a tanító néni, hogy Marci kiiratkozott, mert elrepült a szüleivel és a rokonsággal Afrikába.

- Tanító néni, kérem! Mikor jönnek vissza?
- Majd csak tavasszal, azelőtt mielőtt, ti lilikek útra keltek Északra.
- Akkor megint csak keveset lehetünk együtt - bömbölt keservesen Lilike.
- Ez a természet rendje - mondta a tanító néni.

Kopogtak az ajtón. Gólya Marci dugta be a csőrét.

- Bocsánat! Csak búcsúzni jöttem. Nem akartam úgy elrepülni, hogy ne köszönjek el a barátaimtól.

Mindenkitől elköszönt, végül Lilikéhez lépett.

- Szia, kedves Lilikém! Kár, hogy csak ilyen kis időt tölthettünk együtt, de majd tavasszal többet játszunk, jó?
- Szia, Marcikám vigyázz magadra a hosszú úton!
Megölelték egymást. Marci még egy képet is adott magáról, amit ő festett, és ezt mondta:
- Ez a kép a tied! Engem ábrázol, hogy ne felejtsél el soha!
Ha Gólya Marci nem repült el volna, ez mese is tovább tartott volna!