Zoroár és a banda
A cseresznyeárus lehajolt, és benézett a szoknyája alá. Annyi nyuszi hemzsegett a lábai körül, hogy hirtelenjében meg sem tudta számolni őket. A nyulak bátran farkasszemet néztek vele.
- A nemjóját! - kiáltott fel, és arcán piros rózsák gyúltak. - Tapsifülesek költöztek a szoknyám alá! Most már értem, mi volt ez a különös bizsergés a bokámnál - csapott a homlokára. - Gyerünk, pajtikák - toppantott ingerülten -, kifelé! Ez palócruha, nem szálloda! - nevetett.
A néni standja körül megállt az élet. Mindenki azt figyelte, ahogy a tiritarka nyuszik sorra előugranak a harangszoknya alól.
- Úgy! Biztos vagyok benne, hogy ez az a híres banda! - mosolygott anya. - És Ropi is megkerült! - nézett a legkisebb nyúlra, kinek koszosfehér bundáját rozsdás foltok tarkították.
Anya óvatosan lehelyezte a kosarat a törött kockájú betonjárdára.
- A léghajó földet ért, kedves Zorka. Tessék kiszállni!
Zorkának sem kellett több, fürgén kiugrott a kosárból.
- Ropi! Testvérkém! - ugrott oda a foltos kisnyúlhoz. - Annyira boldog vagyok, hogy rádtaláltam.
- Nagyon hiányoztál! - pityeredett el Ropi. - Még a répa sem ízlik úgy, mióta elmentél.
- Pedig az enyém igazán friss... - motyogta az orra alatt a zöldséges néni, és egy könnycseppet morzsolt el a szeme alatt. - Nahát, ki gondolta volna, hogy ezek a nyulak nem csak bosszúságot okoznak a piacosoknak, hanem így meg tudják ríkatni az embert!
Hirtelen egy hosszú bajuszú, fekete bundás nyúl ugrott előre. Biztosan ő az a híres Zoroár, csettintett Bogi. A szeme sem áll jól.
- Épp ideje, hogy hazagyere! - bökte meg Zorka oldalát. - Ez a kis foltos vigasztalhatatlan volt nélküled! - mutatott Ropi felé.
Zoroár felágaskodott, és körbenézett a bandán. A nyuszik izgatottan tolongtak körülöttük. Mindenki Zorkát akarta köszönteni, de Ropi ki nem engedte volna az öleléséből.
- Mi tagadás - simogatta meg elgondolkodva lehúzott jobb fülét -, igazából még a csínytevések sem estek olyan jól nélküled - folytatta Zoroár. - Isten hozott újra a bandában, Zorka!
A bandavezér Ropira és Zorkára nézett. Tekintete ellágyult, szeme különös fénnyel csillogott.
- Na, ebből mára elég legyen! - csapta össze a mancsát. - Nyulak! Nem kellene egy kis fát tenni a tűzre?!
- Milyen fát? - kérdezte csodálkozva Bogi.
- Hát rossz fát! - kiabálta kórusban a banda.
Zoroár elindult, a tarka sereg követte.
A sor végén két nyuszi szorosan egymás mellett haladt. Az egyikük egy pillanatra megtorpant, és hátranézett.
- Isten veled, Zorka! - suttogta maga elé Bogi. - Hiányozni fogsz!
- Vége -
Reméljük, hogy tetszett a mese 14. része.
Ha igen, maradj velünk, hamarosan folytatjuk!
Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!
