Mesemalom

A mama Zorkára kacsintott, aki értette a jelzést, és gyorsan bekucorodott a kosár sarkába. Anya óvatosan elrendezte a zöldséget, a zöldjét kilógatta, még arra is ügyelt, hogy nehogy Zorka oldalába fúródjon valamelyik harcias répa.

- Nézd! - mutatott a szomszédos pult felé. - Milyen szép, ropogós cseresznyét árul az a néni!

Bogi arra kapta a fejét, amerre anya mutatott. Fénylő ajkú cseresznyék mosolyogtak vissza rá.

- Húha! - ámuldozott Bogi. - Ez aztán a cseresznye! Fülbevalónak is elmenne!
- Úgy bizony! - helyeselt jó hangosan a kofa, aki a cseresznyét árulta. - Jöjjön ide, lelkem - intett anyának - kóstolja meg, milyen friss! Ma hajnalban magam szedtem!

Azzal a kofa a stand elé sietett, vaskos ujjaival belemarkolt a cseresznyébe, és feléjük nyújtotta. Bogi kíváncsian nézte a néni piros pozsgás arcát, a színes kendőt, ami az arcát szoros háromszögbe zárta, és a szoknyát, ami úgy rengett a lábszára körül, mint a színes papírharang. Anya bólintott. Az első pár cseresznyét Bogi kezébe nyomta, egyet maga kóstolt meg. A néni a markában tartott utolsó párost Bogi fülére akasztotta.

- Így ni! - biccentett elégedetten. - Sose lesz ennél egészségesebb fülbevalód!
- Nagyon finom! - szólt anya. - Kérek egy kilót! Nem, nem is... Legyen másfél! Vagy inkább kettő!
- Hamar el fog fogyni, ezt garantálom! - kacsintott a néni, és nekilátott a pakolásnak.
- Szép a szoknyája! - szólt anya. - Milyen népviselet?
- Palóc!

A néni kihúzta magát, szoknyája csak úgy rengett a büszkeségtől.

- Kész is van! Két zacskóba szedtem, hogy könnyebben el tudja tenni. Látom, van kosara, így nem fog összetörni hazafelé.
- Igen- igen! - bólogatott a mama. - Várjon egy pillanatig! Megigazítom a répákat, hogy jó helye legyen.

Anya a kosárba nézett. Ijedten az ajka elé kapta a kezét. A kosár alján Zorka ücsörgött, de a répának se híre, se hamva nem volt.

- Hol a répa?! Bogikám, nem láttad?

Bogi megrázta a fejét, a piros fülbevalók csak úgy repkedtek körülötte. Talán Zorka volt, gondolta, mindenki tudja, hogy nagy répafaló. De ilyen gyorsan...

- Zorka, te tetted? - hajolt a kosár fölé, és szigorú tekintettel mérte végig a nyulat.
- Nem, dehogy! - suttogta Zorka. - Valaki belecsimpaszkodott a répa zöldjébe, és egyszeriben zsuppsz, kihúzta! Épp az imént történt, még nem lehet messze a tettes!

Zorka kikandikált a kosárból.

- Nahát! - kiáltotta a kofa. - Milyen aranyos kis nyúl!
- Nem látott errefelé esetleg más nyulakat is? - kérdezte anya összeráncolt homlokkal.
- Én ugyan nem! - rázta meg a fejét a néni. - De... várjon csak, most jut eszembe! A zöldségesek valami nyúlbandáról szoktak panaszkodni, amelyik itt garázdálkodik a piacon.
- Ott! - kiáltott fel Bogi, és dermedten a néni szoknyájára mutatott.

Minden szempár oda szegeződött. A színes harang fodros széle alól tarka nyúlfülek kandikáltak ki. A néni piros rózsákkal hímzett papucsa mellett apró, tarka nyuszi üldögélt, és jóízűen csemegézett egy ismerős forma répacsomót.

- Ropi! Testvérkém! - kiáltott fel Zorka, és izgatottságában majdnem kiesett a kosárból.

Abban a pillanatban a néni szoknyája megelevenedett. Sok-sok nyuszifül emelkedett a magasba.