Mesemalom

Anya a karjára tette a kosarat, ami azon nyomban az oldalára billent. A kosár peremén két aprócska nyuszimancs markolászta a fonott peremet. Zorka fülei izgatottan emelkedtek a magasba.

- Semmi baj, Zorka! - simogatta meg a buksiját Bogi. - Nem fogsz kiesni, csak ne mocorogj túl sokat. Feküdj le szépen!
- Szerettem volna elbúcsúzni a barátaimtól! - felelte szomorúan a kisnyúl. - Szervusz, Berta! Isten veled, Zsutek! Igazán jól éreztem magam veletek! Kérlek, vigyázzatok Bogira és egymásra!

Berta és Zsutek a kanapé szélén állt. Berta egy könnycseppet morzsolt szét a mancsával, Zsutek jobb fülével próbálta eltakarni csillogó szemét.
- Szervusz, Zorka! - szólalt meg nagy nehezen Berta. - Kívánom, hogy találd meg a kisöcsédet!
- Nem tudom, miféle szerzetek azok a híres piaci nyulak - mondta Zsutek -, de abban biztos vagyok, hogy rendetlenségben bármelyikükkel felveszed a versenyt! - kacsintott Zorka felé. - Aztán vigyázz, nehogy jó legyél!

Zsutek és Berta a távolodó kosár után integettek, melynek fonott bordái közül Zorka csillogó tekintete még jó darabig elkísérte őket.

- Ég veletek! - kiáltotta Zorka, amikor anya megragadta a bejárati ajtó kilincsét. - Gyertek, látogassatok meg a kispiacon!

Anya és Bogi elszántan lépegetett a kispiac felé vezető utcákon. Amerre elhaladtak, kerítés mögé zárt kutyák acsarkodtak rájuk. Zorka a kosár alján kucorgott, úgy reszketett, mintha a bundáját gonosz szellők ingerelnék.

- Ne félj, Zorka! - súgta Bogi. - Anyánál jó kezekben vagy, senki nem bánthat, még ezek a barátságtalan kutyák sem.
- Mindjárt a kispiacra érünk! - nyugtatgatta anya is. - A következő sarkon befordulunk, és már ott is vagyunk.
Anya megtorpant.
- Bogi, van valami ötleted, merre keressük ezt a híres bandát?

Bogi elgondolkodott.

- Nem, nem tudom, hol van a rejtekhelyük - rázta meg hajfürtjeit. - Zorka szerint nem is kell keresni őket, egyszeriben csak ránk találnak.
- Egyszeriben?
- Egyszeriben! Igen, így mondta!
- Az más! - sóhajtott fel anya. - Akkor minden rendben van. Siessünk, már javában tart a piac! De várjunk csak, várjunk... Mit is kell vennem? Megvan! Friss zöldségeket a húsleveshez, tanyasi tyúktojást, és egy kiló krumplit.
- Hát a cseresznye? Meg a málna? Megígérted! - méltatlankodott Bogi.
- Úgy értem, hogy ezeken kívül. A gyümölcs természetes! - kacsintott felé anya.

Hamarosan a kispiachoz értek. Szépen sütött a nap, a kofák vidáman álldogáltak portékáik mögött. „Mézet tessék", „itt a ropogós cseresznye", „friss a tojás", keringett a fejük körül sok kiáltás, és összekeveredett a lángos meg a friss málna levegőben úszó illatával. Anya gyönyörködve nézte a választékot. Mari néni pultja előtt torpant meg először. A kofa asztalán kövér répák nyújtóztatták földben megdermedt lábukat.

- Fehérrépa, sárgarépa! - mutatott az asztalra Marika néni. - Mit parancsol, asszonyom?
- Fehérrépa, sárgarépa? Ennek a fele se tréfa!- nevetett anya. - Kérek szépen mind a kettőből egy-egy csomóval! Nagyon szép áru!

Marika néni büszkén kihúzta magát. Jól tudta, hogy az ő pultjánál szebb zöldségespult az egész piacon nincs.