Mesék » Samu » Sárkányhagyomány

Sárkányhagyomány

Előszó

Manapság a sárkányok

Lakik egy kislány a Kerékgyártó utcában, úgy hívják Bori. Eleinte Bori is azt gondolta a sárkányokról, amit minden gyerek. Hogy egy, három, hét, tizenkét, legfeljebb huszonnégy fejük van, és imádnak tüzet okádni. Azt is tudta, hogy szeretnek hercegnőket, sőt, királylányokat rabolni, és félelmetes barlangokban tartják fogva őket. Az azonban meg sem fordult Bori fejében, hogy neki még alaposan meg fog gyűlni a baja a sárkányokkal, de leginkább egy bizonyos sárkánnyal.


1. fejezet - Sárkányhagyomány

Samu egy szép, nyári délutánon kellemes szunyókálásból ébredt. Alaposan megéhezett. Korgó gyomorral, kábán figyelte, ahogy kishúga, Sári, gondolataiba mélyedve rágcsálja a szárított sárkánycsemegét. Egyszeriben ismerős hang törte meg a csendet. A barlang szénporral borított előteréből Sárkány Mama caplatott elő, és maga után húzta a vonakodó Saroltát, a szomszédos sárkánylányt.

Sárkány Mama már rég elveszítette hajdan híres vonzerejét. Erősen elhízott. A pletykás tizenkét fejűek szerint azóta gyűlnek a kilói, mióta nem használja a szárnyait, és mindenhova az SRT-vel, a Sárkányföldi Repülő Taxival jár.

A mama elégedetten állapította meg, hogy gyermekei együtt vannak.

- Kettőszáz éves lettél, Samu, kicsikém! - mondta, és mély lélegzetet vett. - Erre a napra az édesanyák kiválasztják a legmegfelelőbb sárkánylányt felcseperedő fiuk számára. Hisz magad is ismered a sárkányföldi hagyományt!

Sárkány Mama maga elé tuszkolta a pironkodó Saroltát, és lendületesen folytatta.

- Itt állok most én is, Saroltával, hogy...
- Jaj, mama! - vágott közbe Samu, aki az éhségtől arra sem tudott odafigyelni, hogy miről beszél a mama. - Éhes vagyok! Tudhatnád, hogy ilyenkor nem szeretek beszélgetni!

Sári elképedve nézett a mamára. Abbahagyta a rágcsálást, és áttolta a zacskót bátyja elé. Samu mohón belefúrta az orrát a csemegébe. Sárkány Mama ellágyulva nézte egyetlen fiúgyermekét. Nem tudott rá haragudni. Milyen éhes, gondolta ellágyulva. Még csak most ébredt fel a kis drága. Gyorsan lerázta magáról a hirtelen támadt gyöngeséget. Ha ő valamit a fejébe vesz, az úgy is lesz, gondolta.

- Persze, egyél csak nyugodtan, édes fiam! Ha megtömted a hasad, szépen átbeszéljük a jegyességet.

Ábrándos tekintettel nézett a magasba. Gondolatban már az esküvői sárkánysokadalom kellős közepén ropta a táncot.

- Ó, ha tudnád, micsoda káprázatos menyegzőt terveztem!

Samu szájában megállt a falat, amikor a menyegző szót meghallotta. Nagyot csuklott.

- Mama, te miket beszélsz itt össze-vissza? - nézett zavartan a mamára. - Vegyem feleségül Saroltát?!

Sárkány Mama biztató mosollyal jutalmazta Samut.

- Csakhogy felébredtél! Úgy tervezem, hamarosan óriási menyegzőt ülünk - hadarta izgatottan. - Keresve sem találnál hozzád jobban illő sárkánylányt. Jó asszony lesz, mutatja a gerince állása. Ráadásul a vak is látja, hogy oda van érted! Nézd, most is a farka végéig pirult el a szentem! És alig múlt százhatvan éves!

Mindeközben Sarolta valóban elpirult. Bár pikkelyes bőre inkább zöldült, mint pirult, csak a szája szélén pislogott parányi piros parázs. Zavarában hol az egyik, hol a másik lábára állt, és olyan gyorsan csapkodta farkával a szénporos padlót, hogy Sárinak menthetetlenül prüszkölnie kellett.

- Hapci! Elnézést kérek! Mama, mondd, miért gondolod, hogy Samu olyan feleséget szeretne, akit te választasz neki? Azt olvastam a minap, hogy a házassághoz szerelem kell, hogy a fiú és a lány szíve ilyenkor egymásért dobog, és...
- Kotnyeles kölyke! - rivallt rá Sárkány Mama. - Ki engedte meg, hogy beleszólj a dolgomba, hm?! És mit tudsz te egyáltalán a sárkányhagyományról? Még le sem száradt a tojáshéj a fenekedről!

Sárkány Mamát elöntötte a méreg.

- Biztosan van valami dolgod odakinn, lányom! Gyerünk szépszerével, vagy seprűt kötök a farkadra! Megérdemelnéd! Azt hiszed, nem vettem észre, hogy virágot őrizgetsz a párnád alatt?! Nem tűröm, hogy az én barlangom illatozzon! Ha így folytatod, még a mosakodásra rászoksz! Szent sárkányfarok! Képes lennél szégyent hozni szegény anyádra, ugye?

Sári morcosan kifelé indult, Samu magába roskadva állt. Sárkány Mama újra derűsen mosolygott.

- Tudod, kicsi Samu, hogy mindennél jobban szeretlek, és csak a javadat akarom. Ugye tudod? Mondd szépen, hogy engedelmeskedsz a mamának!

Saroltához fordult.

- Sarolta is tudja, hogy a legnemesebb bűz árad belőled, amit csak sárkány áraszthat. Büszke vagyok rád! Óvodás korod óta boszorkányos ügyességgel kerülöd a vizet!

Sárkány Mamának huncut fény villant a szemében. Biztosra vette, hogy Samunál beválik a hízelgés.

- No, egyetlen fiam, mikor tartsuk a lakodalmat?

Csend lett a barlangban. A mama várakozóan tekintett Samura, aki egykedvűen kapirgálta a földet erős karmaival. Lopva a még mindig szégyenkező Saroltára pillantott.

- Mama, hiszen tudod, hogy szeretlek. De most az egyszer nem teszem meg, amit kérsz, sajnálom. Úgy érzem, rosszul döntenék, ha most feleségül kérném Saroltát.

Néhány másodpercnyi némaság után, melyben még a barlangba betévedt légy szárnyának zümmögését is hallani lehetett, iszonyatos üvöltés remegtette meg a barlang falait.

- Samu, takarodj a szemem elől! Vacsoráig meg ne lássalak!


Ha neked is tetszett, oszd meg ismerőseiddel!


Ugrás a lap tetejére