Mesemalom

Mikulás csüggedten rogyott le lappföldi háza legkényelmesebb fotelébe.
- Mi a baj? - kérdezte Csuszpájsz. - Talán valami gond akadt az előkészületek körül?
Télapó sötéten nézett kedvenc krampuszára, és szomorúan bólogatott.
- Nagy a baj! - sóhajtott. - Nincs több műanyagzacskó a Mikulásellátóban. Fogalmam sincs, hogy mibe csomagoljuk idén az ajándékokat! - temette kezébe az arcát.
Kampec, a másik krampusz, aki tarka plédjét az orráig húzva addig a heverőn lustálkodott, most felugrott.
- Ki hallott már ilyet?! Mi lesz így a gyerekek ajándékával?
Mikulás fáradtan megrázta a fejét.
- Végül is igazuk van. Azt mondják, túl sok műanyag zacskó kell egyetlen este miatt, és ez környezetszennyező.
- Micsoda?! - csodálkozott Csuszpájsz. - Arra senki nem gondol, hogy az ajándékok így össze-vissza csúszkálnak a szánon?! Ráadásul a nagy kavarodásban azt se tudjuk majd, hogy kinek visszük a kisautót és kinek az építőkockát! Előfordulhat, hogy Brúnócska helyett Lilla kapja a kistraktort, hiába vágyik rá szegény gyerek hónapok óta, ebben az összevisszaságban a végén egy barbiebaba landol a csizmájában.
- Igen, én is ezért szomorkodom - bólogatott az öreg. - Túl kevés időnk maradt, hogy ajándékzsákokat varrassunk a lappföldi cérnahúzókkal. Ki tudja, egyáltalán dolgoznak-e még elegen ahhoz, hogy ennyi szütyőt megvarrjanak... Nah, de ezen majd csak jövőre kell törnöm a fejem, most itt van a nyakamon a sokkal nagyobb gond. Hogy az ördögbe oldjuk meg az idei ajándékozást?!
Kampec hangos csámcsogásra kapta fel a fejét, ami a konyha felől hallatszódott.
- Jaj nekünk! Idén is eljöttek! - sopánkodott Csuszpájsz. - Ki tudja, mekkora kalamajkára készülnek már megint!
Mikulás elvörösödött.
- Gyerünk, nézzük meg! - kiáltotta a krampuszoknak. - Ennek a fele sem tréfa!
Télapó felrántotta a konyhaajtót, mögötte Csuszpájsz és Kampec feje kandikált ki.
- Krampuszok! - csücsörítette száját Bizsu, a fekete bundás rendetlen nyúl. - Krampuszik! - csúfondároskodott.
- Puszik?! - morgott Kampec. - Még mit nem! Egyáltalán, mit kerestek ti itt?
A tarka bundás Krémes lépett előre a bandából.
- Hiányoztatok! - sóhajtott. - Nálatok minden olyan kedves! Különösen a konyha! Mennyi finom zöldséget ropogtattunk már el itt! Esetleg akadna valami ennivaló száz otthonról kivert kisnyuszi számára?
Mikulás szíve elfacsarodott.
- Már hogyne lenne!
Azzal felrántotta a kamra ajtaját. Beszagolt a helyiségbe, amit a frissen szedett birsalmák édesen kesernyés illata töltött be. A polcokon gondosan, csomókba kötve hevert a sok zöldség, a kosárban koraérett káposztafejek gondolkoztak.
- Mennyi kelkáposzta! - csudálkozott Krémes. - Ennyi nektek biztosan nem kell! Megehetjük? - kanyarodott rá gyorsan a lényegre.
A rendetlen nyulak ragyogó szemmel várakoztak, a levegő megdermedt, mert Mikulás nem válaszolt, csak nézte, nézte a káposztákat. Végre megelevenedett a tekintete.
- Nem, nem ehetitek meg! - kiáltotta vidáman.
A nyulak dühösen pislogtak. Vajon mi ütött Télapóba? Hirtelen annyira szívtelen lett, hogy mégsem adja nekik a káposztát, és ezen még szórakozik is?! A két krampusz is csodálkozva bámult főnökére.
- Hát nem értitek?! - kiáltotta Mikulás apó. - Megtaláltam a megoldást! Káposztalevélbe csomagoljuk az ajándékokat!
A nyulak értetlenül néztek hol egymásra, hol a Mikulásra.
- És akkor mi mit eszünk?! - kiáltották szinte egyszerre.
Mikulás göcögős, mély hangján felnevetett.
- Éhenkórász banda! Tudhatnátok, hogy nálam senki nem marad betevő nélkül. Megkapjátok az összes répámat, karalábémat, petrezselymemet, ha...
- Ha??? - kiáltották a nyulak kórusban, kikerekedett szemmel.
A kérdés úgy lengte be Mikulás konyháját, mint egyetlen, óriási sóhaj.
- Ha előtte segítetek nekem káposztalevélbe csomagolni az ajándékokat! Ti ebben egész ügyesek vagytok! - felelte Télapó.
Így esett, hogy ebben az évben egyetlen üres mikulászacskót sem fújt a szél az utcákon, a gyerekek káposztalevele a zöldséglevest még ízesebbé tette, és mindenki nagyon de nagyon örült a csudásan csomagolt ajándékoknak.
S hogy mi történt a rendetlen nyulakkal? A jól végzett munka után megkapták a rengeteg zöldséget. Gyorsan befalták és elálmosodtak. Horkolásukon nevetett egész Lappföld, még a Mikulásellátó is.